Apróságok

20 év az úton...

 20 év az úton:

https://www.youtube.com/watch?v=rNkTBKBibc8&t=62s

 ..ahogy kis hazánkban méltán világhírű Blues Company albumán megénekelte jól.

Éppen 20 éve készült el az első bogárhátús póló. Emlékezzünk az évfordulóra a 20 év képeivel. (A tárhely korlátai miatt 5 fejezetre voltam kénytelen bontani a képsorozatot: elnézést érte)

Jómagam ilyen-olyan okok miatt nagyon régen jártam errefelé, de majd mostantól!!!

Üdvözlet! Régen jelentkeztem, ennek több oka is van, nem részletezem...

Kisunokám, Matyi 5. születésnapjára (jövő hónapban lesz) készültem némi meglepetéssel. Reményeim szerint őkelme nem olvassa ezt a bejegyzést és a képeket sem látja. Talán nem marad el a meglepetés.

Lényeg, hogy Szenyóra talált egy 5letet valahol a neten. Egyből rábuktam (na ne értsétek félre, az 5letre).

Szóval vásároltunk a skandináv bútorházban két, kisméretű - derékig érő - háromfiókos, natúrszínű komódot. Jók lesznek azok egyszer valamire...

Jók is lettek.

És itt az 5let! A három fiók és a szögletes forma adja magát. Tehát az első próbálkozás: az örök kedvenc, a kukásautó!

(Talán többen tudjátok, hogy nem idegen tőlem az átalakítás. Hát ez sem változott, bár eddig kicsit más méretarányban követtem el tetteimet)

Azután meg némi VW

 Sajna a fő embléma nem igazán sikerült. Nem vagyok vele megelégedve. Szóval ezért keresek valami gyári(nak tűnő) emblémát.

Megköszönöm, ha valaki bármiben, bármilyen formában tud segíteni!

A jelenlegi családi járművekről és az apró másaikról közkívánatra készült egy képgyűjtemény. Szándékos a közös helyszín és a monoton beállítás, talán jó összehasonlítási alap lesz. Remélem tetszik majd a megrendelőknek és a tisztelt érdeklődőknek. Némelyik kép régebbről már ismerős lehet.

Az apró autók méretaránya 1:43, a kétkerekűeké 1:18.

Fiam és egyben szerzőtársam fejezete:

Fénykép

A blog tartalmának jelentős részét fényképek képzik. Sokszor kiegészítik a szöveget, sokszor több információt adnak át, mint a szöveg. El lehet mélyedni egy-egy részletben, össze lehet hasonlítani más szempontok szerint, mit ahogy a cikk írója gondolta, másféle kreativitásnak enged teret, mint a szövegírás.

Mi kell egy fénykép elkészítéséhez? Nos, a legfontosabb egy fényképezőgép. Manapság már ott lapul a legtöbb telefon hátulján, olykor már több optikával is, olyan dolgokra képesek, amik pár éve még rengeteg munkával jártak. Ezenkívül persze ott vannak a méregdrága profi felszereléstől a kompaktokig terjedő fényképezőgépek széles választéka. Sejthető, hogy nem ezekről (az általam amúgy nagyon kedvelt gépekről) szándékozom írni.

Repüljünk vissza az időben, ahogy a blog oldalain már számtalanszor megtettük. 1964 körül járunk, Japánban megjelenik az akkor közel 20 éves Yashica gyár Minister D fényképezőgépe. Beépített fénymérő, kellemes fényerejű optika, önkioldó, mindez kicsivel fél kiló felett. Ezen a némileg viseltes bőr tok még dob valamennyit, de nehéznek nem nevezhető a gép.

Számomra érdekes megoldás, hogy szinte mindent az objektíven lehet állítani, még az önkioldó is az objektív alján kapott helyet! Az élességállítást szokni kell, de némi gyakorlattal nagyon jól működik. Filmmel még nem próbáltam a gépet, de szinte biztosan jól működik.

Ez a gép csak úgy beesett hozzám. Nem gyűjtöm a régi gépeket, mégis akad néhány a polcon. Ha jobban körülnézek, a sötét bőr tok mellett ott van egy barna is! A kort le sem tagadhatná, jó 6 évvel idősebb a fenti példánynál.

Mi ez a jel az elején? Olyan ismerős a név, már 57-ben is állt volna a bevásárlóközpont?

A válasz nem, a MOM a Magyar Optikai Művek rövidítése, ennek emlékét őrzi (?) a helyén épült bevásárlóközpont. Bevallom, engem meglepett, hogy ilyen komoly szintű fényképezőgép-gyártás volt Magyarországon. Mikor megtudtam, hogy volt élet a Pajtáson túl is, tudtam, hogy kell egy ilyen gép.

A viseltes bőr tok egy kiváló állapotú gépet rejt! A kis gép szépen a kézbe simul, az élességállítást itt is szokni kell, a kezelőszervek jobban szétszórva helyezkednek el, jó érzés kézben tartani. Filmmel még ezt a gépet sem próbáltam, ha filmre fotózok, akkor egy Praktica szettet használok, de tervben van ennek a kis gépnek az aktív használata is.

A záró kép egy kicsit sejtelmesebb ábrázolása ennek a szuper kis gépnek.

Nem írtam sok részletet sem a gépekről, sem a történetükről, mivel ezt már többen megtették előttem. Szakértője nem vagyok a témának, lopni nem szeretnék, ha valakit bővebben is érdekel a téma, akkor:

http://camera-wiki.org/wiki/Yashica_Minister_D

http://www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/201104/ujabb_magyar_eszkozok

https://www.retropages.hu/theme_47_HU.html

https://camerajunky.blog/tag/mometta-ii/

Legtöbben úgy gondolnak a farmotoros Ikarusra, mint sokan a Bogárra: ha láttak egyet, látták az összeset.

(A blogom tisztelt látogatói azért tudják jól, hogy ez nem így van)

Ezeken az oldalakon már bemutattam egy szépen sikerült 1.72-es méretarányú modellt: https://aprok.blog.hu/2013/01/05/_faros_ikarus

Az a jármű a Mávaut barna-vaj színeiben pompázik. Ma már alig képzelhető el, hogy egy kényelmes távolsági/kiránduló busznak városi tömegközlekedésre teljesen alkalmatlan változata is létezett. A megállókban az utascsere sok mindennek volt nevezhető, de gördülékenynek és gyorsnak semmiképp.

A DeAgostini modellgyártó cég a "Legendás buszok a múltból" című sorozatából sem hiányozhat az Ikarus 55.

A járműnek egy speciális változatát, jelesen a reptéri utasszállításra rendszeresítettet vették alapul. Akkoriban ugyanis a repülőkhöz buszokkal szállították az utasokat, nemigen volt még elterjedt a gépekig kinyúló "kígyó".

A következő képen is kivehető, hogy a járműnek nincs forgalmi rendszáma, a hétköznapi közlekedésben nem vett részt.

A modell a család legifjabb, buszrajongó tagjának a birtokában van, de kölcsönadta a fényképezéshez. A két gyártó hasonló méretarányú modelljeit egymás társaságában mutatom be.

A fényezésen kívül a legszembetűnőbb különbség a tetőn meghúzódó "szamba" ablaksor. A távolsági buszon nem lett volna túl sok haszna, inkább a kézipoggyászoknak hagytak helyet a tervezők.

Hátulról nézve nincs sok különbség a két jármű között:

Oldalnézetben jól látható, hogy a távolsági buszon két "harmonika" ajtó található, míg a reptéri járaton egyetlen, az is középen. Még a sofőr mellett, az idegenvezető mellé sem készült ajtó.

 Ezen a közelebbi képen megfigyelhető a homloklemezek, szélvédők különbsége

 Mindkét modellről elmondható, hogy jól sikerültek az apró részletek kidolgozásai.

Megállapítható tehát (a modellek alapján), hogy Ikarus55 és Ikarus55 között vannak különbségek, mint ahogy nemigen található két teljesen egyforma Bogár sem.

Ebben a fejezetben nem lesznek járművek. Sem kicsik, sem nagyok. Cserében rengeteg kép lesz látható.

Sajnálom, ha ezzel bárkinek is csalódást okozok.

Az évek során volt alkalmam néhányszor személyesen találkozni zenészekkel, zenei témájú könyvek szerzőivel. Nem vagyok autogramvadász, de párszor éltem a lehetőséggel és begyűjtöttem pár aláírást.

A '90-es évek végén a Molnár testvérpár jelentetett meg egy akkor hiánypótló kötetet egy zenekar munkásságáról. Irodalmi és lexikális részre tagozódott a könyv. A véletlen folytán volt szerencsém többször is hosszasan elbeszélgetni az egyik szerzővel, aki dedikálta a könyvet.

A Petőfi Rádióban a '80-as, '90-es években hallható volt egy folytatásos zenei sorozat, amiben egy-egy előadó életművét mutatták be. A Black Sabbath és Ozzy munkásságát ismertető adásfolyam zenei szerkesztőjével összehozott a véletlen - azóta is jó barátságban vagyunk. Szakács Gábor zenész ismertette az aktuális lemezt, könyvet is jelentetett meg a műsorról. Több ízben is beszéltem vele, de a könyv sajnos nem volt nálam. Dedikálta nekem viszont a zenei szerkesztő, Bozsik József.

Nick Mason, a Pink Floyd dobosa (aki mellesleg az egyetlen személy, aki a tagcserék ellenére az összes Pink Floyd lemezen és koncerten szerepelt) írt egy személyes hangvételű könyvet a banda életéről. Ez a könyv magyarul is megjelent, volt lehetőség szervezett körülmények között személyesen is aláírást kérni a szerzőtől.

Presser Gábor 1982-ben adta ki szintetizátorlemezét. A budai Skála hirdetett dedikálást. Aznap éppen arrafelé volt dolgom, hónom alá csaptam a lemezt. Szerencsémre nem voltak sokan a pultnál. Szót váltani a művésszel sajnos nem lehetett.

Egy régi Húsvétot barátainkkal egy alföldi termál kempingben töltöttünk: ők lakókocsiban, mi bungalóban. Az egyik délelőtt egy szomszédos bungalóból Somló Tamás támolygott elő álmosan. Fennhangon teafűért kiáltott. Kapott tőlünk és egyúttal a frissen megjelent lemeze borítóját is a kezébe nyomtuk, aláírás céljából. Megköszönte a teafüvet, aláírta a borítót, de nem volt hosszas beszélgetésre képes állapotban. Kár.

A Dream Theater nevű amerikai prog-rock-metál csapat először járt Magyarországon 1998-ban, frissen megjelent lemezük bemutató turnéja egyik állomásán. Egy népszerű lemezbolt szervezett dedikálást. Az új lemez sajnos még nem volt kapható kis hazánkban, így régebbi borítókra kértünk aláírást.

Carl Palmer az Emerson, Lake & Palmer legendás trió dobosa új együttesével rendszeresen visszatérő vendége kis hazánknak. 2012 májusában az A38 hajón adott nagy sikerű koncertet Paul Bielatowicz gitáros és Simon Fitzpatrick bőgős társaságában. A koncert után volt lehetőség aláírást kérni és néhány szót váltani a zenészekkel.

Erre a poszterre kivételesen nem személyesen kaptam a névre szóló dedikációt. Sógorom egy jeles évfordulóm tiszteletére kérte meg a bandát az aláírásokra.

Rick Wakeman billentyűmágus 2012-ben látogatott hazánkba, a 20. Gastroblues fesztiválra, Paksra.

Két nagy sikerű koncertet is adott aznap: a Makovecz-féle fa templomban egy szál hangversenyzongorán, majd este a sportcsarnokban a The English Rock Ensemble nevű együttesével. A két koncert között volt lehetőség aláírást kérni és néhány szót is váltani vele. Egy roppant közvetlen, barátságos, nyitott, jó humorú előadót ismerhettünk meg.

Egy számomra igen emlékezetes pillanat: a művész és jómagam.

 Legközelebb igyekszem kézzel fogható apróságokat bemutatni.

Ezúttal a jelenlegi családi járműflottát mutatom be.

Most éppen a legifjabb családtag egy elektromos T1 VW-t hajt:

Még utasokat is szállít időnként.

Szülei és nagyszülei járműveit már bemutattam,  (apró másaikkal) emlékeztetőül:

Sajnos a neves modellgyártók nemigen kedvelik a pedálos-elektromos kisautók ábrázolását. Kénytelen vagyok hát egy színvilágban hasonló, ámde kiépítésben és méretarányban csak megközelítő formában bemutatni a jelenlegi családi VW választékot.

Gyarapodik a család, szaporodnak a járművek.

Nem kis fáradságába került lányomnak a családi jármű apró másának beszerzése.

Sajnálatos módon a neves modellgyártók körében nem igazán népszerű a hétköznapi, utcai autók ábrázolása. (Szerintem üde kivétel a deAgostini, de ez nem a reklám helye)

Lássuk hát a Schuco 1:43-as modelljét!

Minden a lehető legnagyobb rendben van: évjárat, szín, belvilág, stb. Igazi vitrinmodell!

Nézzük akkor a családi flottát, ami majd' minden hétvégén megtekinthető az udvarban. (Ha nem a legszűkebb családról lenne szó, elgondolkodnék  néhány parkolóóra felszereléséről...)

 És a legújabb jövevény, ezúttal 1:18-as méretarányban. Megérdemel majd egy új bejegyzést!!!