... mint a régi rossz viccben, de nem a postás állt középen. Egy régi jó barát előzőleg már telefonon jelezte, hogy hoz nekem valamit: nos ő állt a kapuban. A kezembe nyomott egy nagy dobozt és eltűnt a palotai homályban. Épp csak megköszönni tudtam, még csak alkalmam sem volt beljebb invitálni. A dobozt és a tartalmát később tudtam csak szemügyre venni.
Ugorjunk most az időben vissza vagy 50 évet. Nem voltak akkoriban szupermarketek, barkácsáruházak, voltak viszont kisebb-nagyobb boltok, no meg mesteremberek. Ezek a mesterek megjavítottak mindent, ami elromlott: kávédaráló, porszívó, rádió, bármi. Értettek hozzá, szükség is volt rájuk, hiszen akkoriban, a 60-as évek elején még nem volt divat (szükségszerűség) kidobni az elromlott háztartási gépet és újat venni a rossz helyett. Még alkatrészeket is lehetett vásárolni ezekhez a kütyükhöz!
Az egyik ilyen alkatrész-beszerzési hely az Ezermester és Úttörő Bolt volt. Tekinthetjük a mai barkácsáruházak elődjének. Máig létezik az üzlethálózat, természetesen megváltozott profillal. Kikerült a választékból - érthető okokból - az úttörő felszerelés: nyakkendők, ingek övek, sípok, sapkák, kitudjamikmég.
Megmaradt viszont a barkács-profil: szerszámok, kiegészítők, apróbb alkatrészek.
Sajnálatos módon a múlté lett egy másik, számomra annak idején roppant fontos műfaj: a modellezés. Annak idején is kaphatóak voltak a játékboltokban összerakást és festést igénylő, műanyag modellek, leginkább repülők. Az Ezermesterben viszont egy teljesen más, sokkal több kézügyességet és figyelmet-pontosságot illető összeállítást lehetett vásárolni, méghozzá az akkori viszonyokhoz képest is nagyon kedvező áron.
Képzeljünk el egy kb. A3-as méretű, vastag borítékot. A címoldalon egy korabeli, modernnek tekinthető vadászgép rajza volt, a hátoldalon némi szöveges ismertető. Maga a boríték papír- és kartonlapokat rejtett. Ezekre a papírlapokra volt több színben rányomtatva a repülő burkolata, természetesen kiterítve. A vastagabb kartonlapokon a gép bordái voltak megjelölve. A vásárlónak "mindössze" annyi dolga volt, hogy nagyügyesen, a lehető legpontosabban kivágja az alkatrészeket a vonal mentén és némi Technokol Rapid felhasználásával összeillessze őket az útmutató alapján.
Nagyon hasznos kis zacskó volt, segítette az elszánt ifjúságnak megtanulni a pontos munkát, értelmezni az útmutatót, fejlesztette a térlátását, némi műszaki és statikai ismeretet nyújtott, megtanította a különböző szerszámok, anyagok használatát.
Egészen elfogadható, kb. 30-40 cm méretű kis gépeket lehetett összeállítani a készletekből. Sajnos ezek nem az örökkévalóságnak készültek: előbb-utóbb belepte őket a por, itt-ott elengedett a ragasztás, néhány hónap után eléggé csúfan néztek ki szegénykék. Sebaj, maga az összeállítás volt az igazi élvezet, könnyű szívvel dobtuk a szemétbe a megrongálódott járműveket. Ma már sajnálom, hogy annak idején nem tettem félre néhány készletet. Érdekes lenne most elővenni őket, feltéve, ha túlélték volna épségben azt a pár évtizedet.
Miután elmulasztottam megőrizni egy-két modellt, kénytelen voltam az interneten kutakodni, hogy legalább néhány képpel tudjam illusztrálni az eddigieket.
A kis történelmi kitérő után lássuk az ajándékot. Hát nem egy boríték, hanem egy meglehetősen súlyos doboz. A fedőlapja már sokat mondó.
Az oldalakról készített képeimet összevágtam, hogy egyszerre vehessük szemügyre őket
Több érdekes dolog is kiderül. Az egyik, hogy a csehszlovák Igra nevű játékgyár termékéről van szó. Az is egyértelmű, hogy német (leginkább talán keletnémet) nyelvterületre szánták a gyártmányt.
Kiderül, hogy Kolumbusz Kristóf zászlóshajójának, a Santa Maria-nak 1:100-as méretarányú modelljét rejti a készlet. Minimális ismeretek mellett felhívják a t. vásárló figyelmét arra a tényre, hogy a majdan elkészült alkotás nem lesz hajlandó a vízen úszkálni, viszont annál szebb szobadísz szerepét töltheti be.
Nyissuk ki a dobozt!
Meglepő módon legelőször egy lombfűrész bukkan elő. Nocsak.
Azután egy többnyelvű ismertető olvasható a megsárgult, összehajtott árkus papíron
Borítsuk ki a doboz tartalmát. Két kicsiny zöld színű dörzspapír társaságában egy műanyag orsón vékony zsinór, műanyag zacskóban vastagabb zsinór, míg egy másikban műanyag fröccsöntött apró alkatrészek. Egy színes cédula több nyelven is felhívja a vásárló figyelmét a tényre, miszerint a készlet nem tartalmaz az összeállításhoz elengedhetetlen ragasztót.
Nézzük, mi mindent rejt még a doboz. Jó néhány, centi vastagságú, méretre szabott farostlemez. Nyilván a hajó fő alkatrészei, tartóelemei. Az összekötözött rudak talán az árbócokhoz kellenek majd.
Igen vékony, 1-1,5 mm vastag furnérlemezek. A mintát valószínűleg égetéssel vitték fel a fára. Ezek nincsenek méretre vágva, nyilván szükség lesz majd a lombfűrészre és a csiszolóvászonra a későbbiekben.
Egy darabka textil, előnyomva a vitorlák körvonala és a mintázat. Sajnos a csúnya hajtás megtöri a vásznat, valószínűleg nagyon nehéz lesz eltüntetni a nyomát.
Két nagyméretű és igen részletes összeállítási rajz lesz a kis hajó megépítésének segítségére.
Internetes források szerint 1976-ban gyártották a készletet. Hiánytalanul és gyakorlatilag hibátlanul (a doboz apró sérüléseitől eltekintve) vészelte át az utóbbi majd' 40 évet! Egy darabka történelem.
Most teljesen tanácstalan vagyok. Legszívesebben azonnal nekilátnék összeállítani a modellt. Azt viszont be kell vallanom, hogy eddig még soha nem dolgoztam fával. A méretre vágás és az összeállítás talán még menne, de fogalmam sincs, hogyan és mi módon hajlítsam meg a szükséges ívben a furnért, milyen ragasztót használjak, hogyan készítsem el a kötélzetet, hogyan konzerváljam a kész modellt. Tapasztalatból tudom, hogy az első, az összeállító számára ismeretlen módszerrel készült példányok nagyon ritkán sikerülnek tökéletesre.
Nincs szívem tönkretenni egy ilyen, már-már muzeálisnak tekinthető készletet. Lehet, hogy érdemesebb lenne ebben a mostani, eredeti állapotában megőrizni az utókornak.
Egy dologban biztos vagyok: Zsolt, nagyon szépen köszönöm!!
