A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A sztereoszkópia olyan képalkotási módszereket foglal egybe, mely segítségével egy képben a térlátás illúziója kelthető. A térlátás mindennapi szinten úgy valósul meg, hogy a szemeink által észlelt két, enyhén eltolt képet agyunk valós időben feldolgozza és egybe teszi (lásd sztereopszis). Ha tehát két, enyhén eltolt pontból készített képet bemutatunk külön-külön a megfelelő szemnek, kialakul egy virtuális mélységérzet.
Már zsenge ifjú koromban is szívesen nézegettem térhatású képeket. Talán többen emlékeznek a kétlencsés, távcsőre hajazó dianézőre, amibe a forgótáras fegyverekhez hasonlóan kör alakú muníciót lehetett tölteni.
Ezeken a korongokon leginkább városképek, csendéletek és báb-mesefigurák fényképei voltak láthatók.
Meglehetősen kényelmetlen szerkezet, eléggé szegényes képválasztékkal. El kell ismerni, hogy a látvány viszont igen meggyőző volt.
Egy fokkal kényelmesebb volt a dianéző nélkül is élvezhető, úgynevezett lentikuláris technikával készült térhatású kép. Bélyeg, képeslap formájában lehetett hozzájuk jutni.
A módszer és az elv az akkoriban népszerű "kacsintgatós" pénztárcákéhoz hasonló: a két (vagy több) képet függőleges irányban keskeny sávokra bontják, ezeket váltva egymás mellé másolják, majd a képek fölött rögzített sűrű, függőleges, félhenger alakú lencsesor biztosítja, hogy más-más kép jusson a megfigyelő két szemébe. Sajnos az ilyen technikával készült képeket elektronikusan nem lehet továbbítani. Higgye el a nyájas olvasó, hogy elismerésre méltó jó eredményt lehet ezzel az eljárással elérni. Amatőr körülmények között sajnos messze nem elfogadható az eredmény, személyes tapasztalataim is bizonyítják.
Egy újabb lehetőség a térbeli ábrázolásra az ún. anaglif technikával készült képek. Ezek megtekintéséhez elengedhetetlen egy speciális szemüveg, ami biztosítja, hogy a két különböző kép a megfigyelő megfelelő szemébe jusson. Legelterjedtebb a vörös-cián összeállítás, ahol is a bal szem elé egy vörös, a jobb szem elé pedig egy cián színű szűrőt helyezünk el.
A két szembe szánt képeken némi színmódosítást kell végrehajtani, majd a két képet egymásra másolni.
Jómagam legelőször egy ábrázoló geometria tankönyvben találkoztam ezzel az eljárással. Roppant szemléletesen mutatták be a különböző térbeli testeket, áthatásokat. Valami ezekhez hasonló képekre emlékszem a régi időkből:
(Kéretik elővenni a reményeim szerint már sokszor használt vörös-cián szemüvegeket. Itt jegyzem meg, hogy ez a fejezet elsősorban ezekkel az eszközökkel élvezhető igazán. Tudom, hogy sokan nem kedvelik ezt az eljárást, szédülnek tőle. Nekik nem ajánlom a további nézelődést és igen fájó szívvel búcsúzom el tőlük. A mai kalandra vállalkozóknak pedig köszönöm a további érdeklődést és felhívom a szíves figyelmüket, hogy az eddig megszokottakhoz képest jelentősen több képpel fognak találkozni.)
Visszatérve: annak idején hasonló képeket láthattam az említett könyvekben
Magam is megkíséreltem hasonló egyszerű képeket előállítani, sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Újabban ilyen lenyűgöző szabadkézi rajzok is készülnek ezzel az eljárással.
Természetesen nem csak rajzok, hanem fényképek is alkalmasak az anaglif technikához. "Mindössze" két, egymáshoz képest eltolt fénykép és azok utólagos színkorrekciója szükséges, hogy a szemüveg segítségével az agyunk térbeli képet alkosson.
Már a digaitalizáció előtt, a filmes korban is gyártottak kétlencsés, térhatású képek készítésére alkalmas gépeket. Valószínűleg ilyen, ehhez hasonló szerkezetekkel készültek az imént emlegetett "forgótáras" felvételek.
Óriási előnye a kétlencsés fényképezőgépnek, hogy ugyanabban a pillanatban készül a két kép. Lehetőség van tehát a természetben, akár mozgó témáról is térhatású pillanatfelvételt készíteni. Egy felrebbenő galambcsapat például igen látványos tud lenni. Hátrányuk is van a kétlencsés gépeknek: állandó a távolság a két lencse között.Tapasztalatom szerint nem minden esetben ez a szemtávolság a legkedvezőbb. Nagyon közeli ill. igen távoli tárgyak fényképezésekor jobb eredményt hozhat a lencsék közötti kisebb ill. nagyobb távolság.
Nem feltétlenül elengedhetetlen ilyen speciális, kétlencsés gép a térhatású képek készítéséhez. Ha egy hagyományos, egyszerű fényképezőgéppel készítünk két (vagy több) egymáshoz képest eltolt képet, hasonló eredményt érhetünk el. A mai, digitális világban bátran készíthető egy csomó kép és bőven van lehetőség az utómunkálatokra-válogatásokra is. Jómagam készítettem is néhány ilyen térhatású képet az apróságaimról. Ők több, régebbi fejezetben is láthatóak.
Ezeket az apróságokat nyugodt, műtermi körülmények között fényképeztem. Az állványra helyezett, speciális csúszószerkezet biztosította az oldalirányú eltolást. (Óriási köszönet ezért Attila barátomnak!!)
Teljesen más dolog a szabadtéri fényképezés. Itt nincs mód az ismétlésre, kísérletezésre. Meg kell ragadni a megfelelő pillanatot (pillanatokat), az elfogadható térhatású képek készítéséhez.
Témaválasztás, megfelelő időjárási viszonyok (fények, szélcsend, stb) türelem és nyugalom kell a sikerhez.
Egy elrettenő példa a témaválasztáshoz.
Bármennyire is csábító egy virágzó rózsabokor fényképezése, sajnos anaglif technológiával igen zavaró. A vörös rózsák a szemlélő pillanatnyi állapotától függően hol vörösek, hol feketék. 
Ugyanez a kép szürke-árnyalatban
A térhatás elfogadható, de sajnos a lényeg elvész.
Tapasztalatom szerint ökölszabály: vörös szín nem lehet a képen!!
Lássunk akkor néhány képet, ahol figyeltem a fentiekre.
Tűztövis. A termése vérvörös bogyófürt, ami sajnos alkalmatlan ezzel az eljárással a megörökítésre. A virágzat viszont tökéletes!
Jázmin. Nagyon rövid ideig lehet élvezni igen intenzív illatú virágzatát.Sajnos a tetvek nagyon szeretik a friss hajtásait.
Különdíj azoknak, akik megnevezik a lenti képen látható növényt: saját kézzel írt, személyre szóló dedikálással készült e-mail!
Néhány ismerős háttér, amin modellek szerepeltek. Ezúttal nem apróságok parkolnak a garázs előtt.
És most néhány, állvány nélkül, szabad kézből készült kép.
Budapest, Városliget
Pécs: Tettye
Pécs: Zsolnay negyed
Nyíregyháza: állatkert
Manapság aktív, polárszűrős szemüvegekkel lehet színhelyesen csodálni a mozikban és otthon a tévékben a nagyfelbontású 3D-s műsorokat. Ez már (még) nem az én világom...
A fenti képek nagyobb felbontásban itt tekinthetők meg:
http://indafoto.hu/blackpsenior/3d
