Apróságok

Ezúttal nem mutatom be a modell mintájául szolgáló eredetit: nagyon bőséges információ hozzáférhető a neten. Egy 1951-52-es évjáratú perecablakos Bogárról van szó, amit a Rewell formázott meg, 1:16-os méretarányban.



A tekintélyes méretű (nagyobb, mint egy A3-as lap) doboz egy majd' 26 cm hosszú modell akatrészeit rejti. 16 oldalas útmutató segít az összeállításban.

A modell részleteiről csak annyit, hogy több, mint 160 alkatrészből áll, amit 19 színűre (ezek közül jónéhány kevert szín) illik pingálni. Az útmutató 61 lépésben mutatja be az összeállíás menetét.
Az alkatrészek ezen az oldalon láthatók:

Az összeállítónak legelőször döntést kell hoznia: zárt kocsiszekrénnyel szereli az autót vagy pedig nyitott ill. csukott ponyvatetővel. Sajnos nyitható ponyvatetőre nincs lehetőség. Kár, hogy a karosindex sem nyitható...
Az elkészült modellen minden egyéb nyitható dolog (ajtók, csomagtartó- és motorházfedél) nyitható. Természetes, hogy a motor-sebváltó, a beltér is igen részletesen jeleníthető meg. A tetőkárpit is külön alaktrész! Jellemző, hogy pl. egy ajtó kb. 10 alaktrészből áll, ezek közül min. 3 festést igényel. Még a króm díszcsíkok is külön alkatrészek. A részleteket gazdagítja, hogy a fékcsöveket, gyújtáskábeleket vékony, hajlékony gumikábellel lehet modellezni.
Íme egy fénykép az alkatrészkollekcióról:

Nagy elszántság, türelem és főleg sok szabadidő kell a modell összeállításához -  a család megértését nem is említve. Ifjú agglegények és elfogadható látású, kevéssé remegő kezű nyugdíjasok előnyben. (Az első lehetőségről már rég lemaradtam, az utóbbiban csak reménykedek.)

Búcsúzóul lássunk egy fényképet az eddigi hat fejezet járműiről. Összehasonlításul egy 40cm-es vonalzó a karosszériák mögött.



A modelleket rejtő dobozok



Az eddig bemutatott modellek dobozainak a térfogata is tekintélyes...



És most valami egészen más...



Egy nagyon komolyan modellező és sajnos nagyon komolytalanul bogarazó kollégám hívta fel a figyelmem egy honlapra, ami 1:18 méretarányú figurák gyártóját mutatja be. Roppant tehetséges, de annál hiányosabb öltözetű amazonok képezik a gyártó választékát. A figurák mintha Boris Vallejo valamelyik festményéből pattantak volna ki. Itt lehet az érdeklődőknek utánanézni a cég termékeinek. (Sosem hittem volna, hogy van ilyesmire igény...)

http://www.micromondi.com/EVD/Page10128/AS1/as1.htm

Egy meglehetősen rossz minőségű képet is mutatott a kollégám



Rábukkantam aztán egy részletesebb képre is, sajnos Bogár nélkül



És most jön a lényeg: a kollégám valamilyen ügyes és furmányos módon képes volt biztonsági másolatot készíteni a jelenleg már hozzáférhetetlen figurákról. Nagylelkűen nekem ajándékozta őket, mondván biztosan van valamelyik fiók mélyén egy 1:18 méretarányú bogaram vagy buszom, ami kipingálásával egy elfogadható diorámát tudnék alkalomadtán rittyenteni. Nyert! Hosszabb távú terveim között természetesen előkelő helyet foglal el a projekt.
És most 18+ kategóriájú, kevéssé gusztusos képek következnek a jelenleg darabokban leledző, összeállításra, festésre és bogárra-buszra váró hippi csajszikról. Én szóltam!!

folyt.nemköv.

Két alcím is kívánkozna ehhez a fejezethez, tehát egy sem lesz...
Kezdjük a történelemmel:
1970-ben gondolt egy nagyot a Volkswagen tervezőgárdája, és teljesen átalakította a már jól bevált első futóművet. Elhagyták az ún. szekérfutóművet az ő torziós rugózásával és alkalmazták a McPherson - típusú kerékfelfüggesztést a spirálrugójával. Ennek következtében jelentősen megnövekedett a csomagtér, ezzel együtt változott a megszokott forma: sokkal lapítottabb és szélesebb lett a csomagtérfedő.

A korabeli reklámok szerint akár négy sörösrekesz is befért a módosított csomagtérbe.

Valóban jelentős és lényeges ez a változás, szemmel jól látható a nagyobb csomagtartó. A pótkerék helyzete is változott, ebben a típusban vízszintesen helyezkedik el.

Mértékadó források szerint komfortosabb lett az autó vezetése is, de ezt személyes tapasztalat híján sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom.
Az új típus nagyobb lökettérfogatú  (1600ccm) és erősebb motort is kapott. Az autót 1302-es típusjelzéssel hozták forgalomba. Készült ennek a szériának egy még újabb, módosított verziója is, ívelt, panoráma szélvédővel és ennek megfelelően módosított műszerfallal. Ez a sorozat a 1303-as típusjelzést kapta. Ennek a típusnak az A oszlop előtti minden alkatrésze különbözött az addig ismert és bevált VW-ktől.

A Volkswagen történelmében azért is jelentős ez az évjárat, mert 1972-ben egy maratonkék 1302-es volt a gyár 15007034-ik példánya, amivel megdöntötték a Ford T-modell addigi gyártási mennyiség rekordját.  
(Elgondolkodtató, hogy 1975. júliusában beszüntették a 1303-as modell gyártását, kivéve a kabrio változatot . Augusztustól újra az 1200-a típust gyártják.1978-ban készült Németországban az utolsó bogár, 1980-ban a kabrio változat gyártásával is leállnak, 332000 legyártott jármű után. Visszatér ismét a "szekérfutómű", amivel a mexikói Pueblában a legutolsó bogár, 2003-ban, július 30-án, 9 óra 5 perckor egy Última Edicón is készül. Vajon miért tért vissza a tervezőgárda a régebbi verzióhoz?)

Lássuk hát újra a 1303-as kabriót:

Térjünk vissza a darabokban lévő apróságokhoz. A Revell egy 1970-es gyártású 1302-es kabriót készített el 1:24-es méretarányban, a tőle megszokott és elvárt színvonalon.

16 oldalas útmutató segít az összeállításban.

Fehér, szürke, átlátszó és krómozott alkatrészeket valamint némi matricázatot is rejt a tekintélyes méretű doboz. A gumik is külön zacskóban találhatók.Választható, hogy nyitott vagy csukott állapotban szereljük a ponyvatetőt.

Nagyon megörültem, amikor roppant kedvező áron rábukkantam az interneten a Vintage nevű japán modellgyártó cég 1975-ős VW1303-as kabriójára. Fura volt egy kicsit, hogy a modellgyártók gyakorlatával ellentétben nem egy rajz-festmény, hanem egy fénykép volt a dobozon.

A jutányos ár mellett csábított, hogy az évjáratra jellemző Jubileum felnikkel és a nyitott tetőt védőponyva nélkül jelenítették meg a járművet.

Sajnos csalódnom kellett. Szó sincs sem Jubileum felnikről, sem védőponyva nélküli nyitott tetőről. A nyolcoldalas összeszerelési útmutató szerint ugyan ennél a modellnél is választható, hogy nyitott vagy csukott tetővel építsük össze az autót, de nyitott állapotban nem látható a ponyvatartó szerkezet.

Az 1303-as típusok fő jellemzői viszont mindkét készleten nagyon jól megfigyelhetők.

Lehet tippelni az alcímekre :-)

folyt.köv.

Az ígértem nemrég, hogy békésebb vizekre evezünk. Kezdjük hát utunkat a japán Tamiya nevű modellgyártó 1:24 méretarányú bogarával.

Egy 1966-os gyártású jármű mintájára készült a modell. Sikerült két példányra is szert tennem a készletből. Az egyiket félig-meddig össze is raktam, bemutattam már ezeken az oldalakon. Emlékeztetőül néhány kép az alkotásomról...

.. és a link az előző bejegyzésemhez:

http://aprok.blog.hu/2012/12/08/tamiya_vw#more4952454


Szokás szerint következzen néhány fontos tudnivaló az eredeti járműről. A Volkswagen történetében az egyik legsikeresebb, és a mai gyűjtők között az egyik legnépszerűbb évjáratról van szó.
Néhány száraz technikai adat: (kérem, hogy az évjáratot nálam jobban ismerők legyenek szívesek javítani-bővíteni információimat)

- a motor lökettérfogata: 1300 (1285) ccm
- 4000-es fordulaton a leadott max. teljesítmény: 40 lóerő
- sűrítési viszony: 7,3:1
- elektromos rendszer: 6V, 180W-os dinamó alkalmazásával
- manuális, négysebességes sebességváltó
- hidraulikus fékrendszer, elöl-hátul dobfékek
- és természetesen négyütemű, léghűtéses boxer farmotor.

Az évjárat újdonságai:

új motor, új karburátor,új (négylukú) felnik, egykulcsos (gyújtás-zárak) rendszer, új szellőzők, vészvillogó, nagyobb hátsó szélvédő.

És ami nem változott:

döntött fényszórók, kisméretű hátsó lámpák, na meg a Bogár egyéb jellemzői: alvázra épített kétajtós, gömbölyded karosszéria, jellegzetes, hangsúlyos sárvédők, jól ismert és népszerű bogárhátú forma. Lássunk néhány, az interneten fellelhető képet erről a nevezetes évjáratról.

Megfigyelhető az amerikai piacra szánt, exportra gyártott szérián a tengerentúli szabványoknak megfelelő "korlátos" lökhárító.

Többek között ez a kép adta az ötletet a "félbogár"-hoz

Térjünk vissza a modellhez. Tíz oldalas az összeszerelési útmutató. Az első oldal a szokásos párszavas ismertető a járműről, ezt követi az elkészítéshez elengedhetetlen szerszámok felsorolása, majd 6 oldalon 17 lépésben maga az útmutató. A végén némi segédlet a festéshez.

Az alkatrészek a még bontatlan zacskókban

Még egy kép a "félkész" modellről:



Kezdő modellépítőknek is a sikert ígérően ajánlott.

folyt. köv.

Maradjunk még egy fejezet erejéig a sorozatban hadászati célokra gyártott bogaraknál. Ígérem, utána már jóval békésebb vizekre evezünk.
A fiam gyűjeményéből való az Italeri olasz modellgyártó cég készlete, amelyikből egy KdF Type 87-et és féltucat harcost tartalmazó diorámát lehet készíteni. Maga a doboz jó nagy méretű, egy A4-es lapnál valamivel nagyobb. Ennek az az oka, hogy a belőle építhető 1:35 méretarányú, kb 10 cm-es jármű meglehetősen sok alkatrészből áll, nem beszélve a katonákról, fegyverekről, kellékekről.



Mit is kell tudni a járműről?  Ezt a típust már a háborúban, 1941-ben gyártották, 564 darab készült belőle. A KdF Wagen alapjait tervezték át, megtartva a ponyvatetős, kétajtós, perecablakos karosszériát. Maga Ferdinand Porsche irányította a munkát.

Megmaradt a négyhengeres léghűtéses boxer farmotor, a négysebességes váltó, a bowdenes dobfék. Újdonság viszont az összkerékmeghajtás, a differenciálzár. A terepen könnyebben közlekedő, magas építésű futóművet és speciális gumiabroncsot is kapott az autó. Érdekes módon hátul csak egy ülés található a bal oldalon, így a vezetőn kívül mindössze két személy szállítására volt alkalmas a jármű. A jobb hátsó ülés helyén valószínűleg hadi felszerelést szállítottak. A korabeli terminológia szerint Kommandeurwagen, azaz Parancsnoki kocsi volt a típus elnevezése.


Még Budapesten, a Halászbástyán, a Szent István szobor előtt is megfordult közülük legalább egy jármű.

Aránylag kevés példány élte túl a háborút. Szerencsére ezeket értő kezek energiát és költségeket nem kímélve restaurálták.

Múzeumok büszkesége

Az egyik felújított példány csomagterében jól látható, hogy a pótkerék nem a megszokott helyen, elöl, megdöntve helyezkedik el, hanem vízszintesen, az üzemanyagtartály felett. A pótkerék helyét egy tartalék üzemanyagot tartalmazó marmonkanna foglalja el. Valószínűleg a teljesen megtelt csomagtartó az oka annak, hogy hátul mindössze egy személy szállítására volt lehetőség.

Figyelemre méltó a belső is. Láthatjuk a görgős gázpedált, a terepváltót, némi fegyverzetet ezen a korhűen felújított járművön.

Térjünk most vissza az Italeri készletére. Tíz oldalas az összeállítási útmutató.


Az első oldalon egy rövid ismertető olvasható a jármű történetéről, hat nyelven. (A magyar nincs közte...)
A következő oldalon látható az alkatrészválaszték, az azt követő négy oldalon a 12 részes összeállítási útmutató.

Három oldal mutatja be a különböző festési lehetőségeket: 1942-es líbiai Afrika Korps, 1944-es Észak-Olaszország, 1941-es német rendőrségi ill. 1945-47-es a Brit Hadsereg által zsákmányolt és használt fényezési módok közül lehet választani. Jó előre el kell döntenie a modellkészítőnek, hogy melyik lehetőséget választja, hiszen pl. a gumiabroncs is más a sivatagban, a városban vagy a terepen.

A készlet 6 katonát és kellékeiket is tartalmazza, hogy akár egy kis dioráma is építhető legyen. Az interneten fellehető képek szerint volt, akinek ez egészen jól sikerült.

Fiam készlete egyelőre a dobozban várja sorsa fordulását.


folyt.köv.

Kevesen tanulnak saját hibáikból. Sajnos én sem. A darabokban lapuló készleteim között ugyanis található még egy példány a Military Wheels termékei közül. Enyhe mentségemül szolgál, hogy ezt a típust neves modellgyártók választékában nem sikerült fellelnem. A KdF Wagen Type 230-asáról van szó ugyanis.



Sokan, a Bogarat kevésbé ismerők küzül felkaphatják fejüket: vajon milyen tudatmódosító szerek hatása alatt alkotott a grafikus egy ilyen képet. Mások, a VW történelmét jobban ismerők közül elégedetten csettintenek: végre valaki megalkotta az egyik speciális kialakítású VW apró mását, amit komoly sorozatban gyártottak, igaz, hogy csak a háború idején.

A második világháború alatt az üzemagyagok szűkössége miatt a civil gépjárművek 95%-át átállították fagáz üzeműre. Szinte minden autó mögött ott volt egy ormótlan gázosító kazán, ami az üzemanyagot állította elő a motor számára. Európában pl. az Opel, a Mercedes, a Peugeot is alkalmazta a technológiát. (A tengeren túl -hála a texasi olajmezőknek- nemigen volt szükség erre a kényszermegoldásra.) A Kdf Wagen, (mai elnevezéssel a Volkswagen) más utakat taposott. Az említett kazánt nem hátul, hanem elöl, a -mai szóval Bogárnak nevezett farmotoros jármű elején - a csomagtartóban helyezte el.  
A fagázas technológia lényege: az üzemanyagként használt szárított tüzifát oxigénmentes környezetben addig hevítik, amíg szénhidrogén-tartalmának 60-90%-a gázzá nem alakul. Ezt a gázt azután a motorhoz vezetik, majd a szokásos módon gyújtógyertyával meggyújtják a hengerekben. Más kérdés, hogy az előállított gáz hatásfoka nagyságrenddel kisebb volt a benzinénél, de ezt kárpótolta a nagy területen rendelkezésre álló és könnyen hozzáférhető nyersanyag.

Lássunk néhány korabeli fényképet a mára már szokatlan és gazdaságtalan, elavult megoldásról.

Nézzük meg közelebbről az előző fejezetben megismert ukrán modellgyártó 1:72-es méretarányú másik termékét, a VW Type 230-ast.
Ennek a makettnek is egy 4 oldalas, félbehajtott A4-es papír az összeállítási útmutatója. Az első oldalon, hasonlóan a már bemutatott példányhoz, cirill betűs orosz nyelvű rövid ismertető olvasható a járműről. Ugyanezen az oldalon található az alkatrészek rajza. Nem sokat teketóriázott a gyártó: egész egyszerűen felhasználta a már megismert makett öntőformáját. Nemes nagyvonalúsággal egy méretes X-szel jelezte azokat az alkatrészeket, amik ehhez a változathoz nem szükségesek. Feltüntette viszont az újabb alkatrészek öntőformájának vázlatát.

A középső oldalakon itt is megjelenik -teljes mértékben feleslegesen- a jármű metszetének a vázlata. Ebben az esetben is választható, hogy kívánja-e az összeállító megjeleníteni nyitott motorháztető alkalmazásával a teljesen üres motorteret.

A negyedik oldal a szokásos festési útmutatót tartalmazza. Ez az első oldal hátlapján látható.

Ebben és az előző fejezetben bemutatott apró járműveket csak egyféleképpen tudom elképzelni: egy diorámában, ami egy elhagyatott harcteret ábrázol, ami telis-tele van használhatatlan és felismerhetetlen roncsokkal.
Az interneten fellelhető képek szerint mások már összeállítottak ezekből a készletekből a kis autókat. A képek alapján talán érzi a tisztelt olvasó, mire is gondoltam előző mondatomban...

A készlet dobozának alján néhány reklám is látható, amely a gyártó termékeit hirdeti. Nagyon-nagy valószínűséggel nem fogok további készleteket vásárolni...

A képeken látható Type 87 és Type 93 apró másait más gyártóktól már szerencsére sikerült beszereznem.

folyt.köv.

Pakolászás-rendrakás közepette rábukkantam néhány, már-már elfeledett dobozra. Ragasztást és festést igénylő műanyag készletek lapulnak bennük. Nagy valószínűséggel a közeli (és távolabbi) jövőben nemigen lesz időm, kedvem, türelmem összerakni őket, kénytelen vagyok így, darabokban bemutatni ezeket az apróságokat.

Kezdem a kisebbekkel.

A Military Wheels nevű, ukrán illetőségű, nevéből is következtethetően elsősorban hadi járműveket előállító modellcég gyártmánya a KDF Wagen Type 60. A kis autó 1:72-es méretarányú, tehát amolyan gyufásdoboznyi. Ez a méretarány a fém készmodellek között nemigen található, az apró harci járművek között elfogadott és elterjedt. Dioráma készítéséhez kiváló alap.



A második nagy világégés kezdetén a német ipar leállította az éppenhogy sorozatgyártásba kerülő KDF Wagen-ek, mai szóval Bogarak gyártását. Leállította, de csak a polgári használatra szánt járművekét. Áttervezték ugyanis a járműveket és a léghűtéses boxer farmotor hajtotta alvázakra a hadi követelményeknek jobban megfelelő felépítmények kerültek. Sokak számára ismerős a Kübelwagen szögletes formája vagy a Schwimmwagen jellegzetes csónak alakja. Több modellgyártó is szívesen vette fel ezen autók méretarányos kis mását a választékába. Kevesebben tudják, hogy hadi célokra is készültek a civil Bogarak karosszériájával rendelkező változatok. Ilyen pl. a Type 60.

Ezen az archív felvételen maga Ferdinand Porsche pózol egy kísérleti, Type 60 mellett.



Egy másik példány egy korabeli felvételen.
Ránézésre nem sokban különbözött a polgári célokra gyártott járműtől: a négyhengeres léghűtéses boxermotor 984 cm3 lökettérfogat mellett 24 lóerő teljesítményt adott le. Mai szemmel megmosolyogtató, hogy a 100 km/h végsebességre képes, 50 literes üzemanyagtankkal és mechanikus fékkel rendelkező jármű, amibe 4 személy és kb. 50 kg-nyi csomag fért, hadrendbe került. A lökhárítókat a bevetés előtt mattra fényezték és a fényszórók is kaptak elsötétítő előtétet.

Lássuk hát a modellt!



Az összeállítási segédlet mindössze egy A4-es, félbehajtott lap. Az első oldalon cirill betűs, orosz nyelvű ismertető a járműről. Ezen az oldalon vázolják fel az alkatrészeket is. A negyedik oldal a modell festéséhez ad némi támpontot. A képen egy, a valóságban is létező jármű látható: a japán nagykövetség használta az egyik példányt.



A következő két oldalon az öt lépésből álló összeállítási útmutató. Itt látható a modell szempontjából teljesen lényegtelen metszeti nézet is a járműről. Érdekes, hogy a negyedik lépésben válaszút elé állítják az összeállítót: csukott avagy nyitott motorháztetővel is szerelhető a modell. Az utóbbi azért érdekes, mert motor nem jár a készlethez. Túl sok értelme ezek után nincs a nyitott motorháztetőnek...

40-45 világos szürke műanyag  és 9 átlátszó műanyag alkatrészből valamint némi matricából áll a készlet. A kis mérethez igen pontos és precíz öntés járt volna. Sajnos erre a gyártó vagy nem volt képes vagy egyszerűen nem törődtek a minőséggel: csapnivaló az alkatrészek kivitelezése. Rengeteg felesleges sorját kell majd leszedni, és számos helyen szükség lesz a hibás öntés miatt a hiányzó műanyag pótlására. Az elfogadhatóan olcsó ár ebben az esetben igen silány minőséggel párosult, kezdő modellezőknek nem ajánlott a termék (a sikerélmény bekövetkeztének kicsiny valószínűsége okán).

folyt.köv.

A Greenlight nevű modellgyártó kiadott egy sorozatot Black Bandit néven. Az ábrázolt autók közös jellemzője: kétféle fekete fényezés (csillogó-magas fényű és matt) mellett fekete belső, ezüst színű díszítések Többféle járműtípust jelentettek meg, különböző méretarányban. Igen érdekes és szép járműveket sikerült ábrázolni.

Fiam gyűjteményében lapul egy ilyen Greenlight jegyezte 1:64 méretarányú VW dioráma: 5 jármű (két bogár és három busz) Black Bandit stílusban, egy T1-es buszt ábrázoló díszdobozban.

Elég nehéz ezt a sötét témát szépen fényképezni, így -szokásomtól eltérően- az interneten fellelhető képeket is felhasználom a készlet bemutatásához.

Elismerésre méltó, hogy egy Prototype-ot is beillesztettek az összeállításba. Nagyon kevés modellgyártó tartja választékán ezeket a korai kísérleti VW-ket, saját gyűjteményemben is mindössze 3 példány található: egy piros HO méretarányú, egy 1:64-es (történetesen az is Greenlight gyártmány) és egy 1:43-as.

A másik bogár egy döntött lámpás, ám már nagyablakos jármű:

 A három T1 közül az egyik Kastenwagen, a másik egy Bulli és a harmadik egy Samba.

Jöjjenek ismét a saját képek és elő a 3D-s vörös-cián szemüveggel!

Bosszantó, hogy a busz-bogár arány így eltolódott: az egyik ablakos T1 helyett lehetne a dobozban mondjuk egy Pritsche, akár egy T1Doka vagy egy Bogár kabrió, de talán még egy T2 is beleférne.

T2.... Nem is rossz ötlet. Mintha lenne itthon néhány 1:64-es méretarányú példány. Nem Greenlight ugyan, hanem Matchbox, de kicsire nem adunk. Kotorásztam a szirszarjaim között és persze, hogy találtam egy narancsszínű T2-t. Jónéhány példányt átalakítottam már ezekből az apróságokból, így rutinszerűen fogtam neki: szétszedés, festékmarás, alapozás, kétféle fényezés, díszítés. 2-3 nap alatt készen is van.

Lássuk, hogyan sikerült az akció.

Vegyük fel újra azt a szemüveget!

 A dioráma autóit még nem vettük ki a dobozból, kéz nem érintette őket. Szerettem volna viszont együtt látni a régieket az új jövevénnyel. Egy internetes kép apró módosításával sikerült őket egymás mellett megjeleníteni.

Réges-régen, egy messzi-messzi szigeten, élt egyszer négy varázsló.
Jókor voltak jó helyen, jól megtalálták egymást. Fiatalok voltak, lelkesek, pimaszok és szellemesek, elszántak, telve önbizalommal és tehetséggel. Sok mindennel foglalkoztak: írtak versikéket, dalocskákat, rövid történeteket, rajzolgattak, viccelgettek, járták a világot, de legfőképpen zenéltek. Álltak a színpadon, stúdióban, kis klubokban, óriási arénákban. Jelen voltak a rádiókban, újságokban, a filmvásznakon, TV-ben. Készült róluk és a szereplésükkel riport, dokumentum- és játékfilm.
Diktálták és nem követték a divatot.
Gondoltak egyszer egy nagyot: mi lenne, ha kivételesen ők maguk készítenének egy filmet saját magukról, a saját elgondolásuk szerint. Rajzoltak egy meglehetősen szokatlan forgatókönyvet is:

A történet egy Varázslatosan Mesés Utazásról szólt, amin saját maguk is részt vesznek. A történet szerint másik énjük -a varázslók- távolról figyelik az eseményeket.
Elkészült a film, 1967 Karácsonyán bemutatta a televízió. Megoszlott a kritikusok és a nagyközönség véleménye. Sokan ócsárolták, értetlenkedtek, mások az egekig dícsérték. Zengett tőle a korabeli sajtó. A film zeneanyaga is megjelent, előbb dupla középlemezen (annak idején így hívták a kislemez méretű, ám 33 1/3 fordulatú vinyl lemezeket), később -kibővítve más, akkori friss szerzeményeikkel- nagylemezen is. Ma már VHS-en, digitális hordozókon (CD-n, DVD-n, BlueRay lemez) is kapható az anyag.

Lássuk hát a lemezhez mellékelt kis füzet borítóján hogyan ábrázolta a grafikus a négy varázslót:

És a film előzetese:

(a videotartalom beágyazása újabban nemigen sikerül, köszönet ezért a blogmotornak...)

https://www.youtube.com/watch?v=QjW8Rv5bp7Q

Jogosan kapja fel a fejét régi olvasóm: hogyan kerül ez az egész ide, ebbe a blogba. Egyszerű a magyarázat. Valószínűleg nagyon sokan felismerték az előzetesből a négy alkotót. Kevésbé ismert viszont az ötödik főszereplő, aki pedig majd' mindegyik filmkockán feltűnik. Ez Az Autóbusz, Ami Elviszi Utasait a Varázslatosan Mesés Utazásra, róla szól ez a fejezet.

A Bedford gyártmányáról, egy VAL Panorama Coach-ról van szó.
Nem sok mindent sikerül kiderítenem a járműről. Ami biztos: 1966 december 8-án, délelőtt 10 órakor gördült ki a gyárudvarról a 6876646 alvázszámú busz. A "URO 913E" forgalmi rendszámot kapta. 1967-től a Fox of Hayes társaság szolgálatában állt. 6,17 literes Leyland O400 típusú dízelmotor hajtotta, öt fokozatú, Clark gyártmányú (Turner licensz) szinkron váltóval szerelték. Aránylag kis átmérőjű kerekei voltak.
Mai szemmel furcsa, de akkoriban nem volt szokatlan a három tengely alkalmazása, ráadásul úgy, hogy négy kormányozható kerék helyezkedik el elöl. Szervókormány segítette a meglepően kis íven történő fordulását. A hidraulikus féket is levegős szervómechanizmus támogatta, mert hajlamos volt a túlmelegedésre. Egy új szabadalom garantálta, hogy durrdefekt esetén is biztonságosan lehessen irányítani és megállítani a járművet.
Egyedi fényezését 1967 nyarán kapta. A filmben Alf Manders vezette az 52 férőhelyes buszt.

Néhány kocka a filmből, amin az Ötödik Főszereplő is látszik:

Ezen a képen, a tengerparti jelenet forgatása közben, egy fehér Bogár mellett parkolt a busz. Lehet, hogy ez a Bogár állt évekkel később a zebránál? Ki tudja...

A következő képek az előkészületek és a forgatás közben készültek.

Az egyik alkotó tekinti meg a járművet, még az egyedi fényezés előtt:

Egy másik alkotó a forgatás közben, a jármű mellett:

Egy harmadik alkotó éppen leszáll a buszról:

A negyedik alkotó is kivehető ezen a totálképen, némi segítséggel:

 A négy Varázsló a Buszban:

A film szereplői egy csoportképen:

Talán még mindig értetlenkedik régi olvasóm, hogy miről is van szó... Nem csigázom tovább az idegeket, hanem rátérek a lényegre, blogom fő témájára.

A Corgi nevű brit modellgyártó cég számos apróságot, pici járművet ábrázolt, többek között tömegközlekedési eszközöket is. Szerencsére nem kerülték el a figyelmét a Bedford gyár termékei sem. Még nagyobb szerencse, hogy felfigyeltek egy ma már kultikusnak számító járműre, jelesen a Buszra, Ami Elvitte Utasait Egy Varázslatosan Mesés Utazásra. Legyártották hát a Bedford VAL Panorama Coach-ot, a jól ismert egyedi fényezéssel, kb. 1:50-es méretarányban. Különleges doboz is járt a kis buszhoz.

A következő képeken jobban látható az apró jármű:

A gyártó kínosan ügyelt a legapróbb részletekre is: a rendszámtól kezdve a fényezésig minden tökéletesen egyezik a filmbéli eredetivel. A modell alvázán pl. jól megfigyelhető a négy kormányzott első kerék, a kettős hajtott kerékpár hátul a kardántengellyel, a kipufogó, a pótkerék.

Dobozából kivéve így néz ki a kis busz:

Nagyon sajnálom, hogy annak idején, a hatvanas években nem készülhetett a valóságban így, egymás mellett hasonló felvétel ezekről a csodaszép buszokról. Megpróbálom a képeket ebben a formában, kicsiben pótolni...

Talán említettem, hogy a filmet és zenéjének anyagát többféle formátumban is megjelentették a kaidók az évek során. Lássuk hát ezeket a modell társaságában!

 A dupla EP mellett a vinyl nagylemez CD változata látható. A kiadó gondosan ügyelt a részletekre, még az eredetileg mellékelt könyvecskét is újra nyomták, kis méretben.

Magát a filmet is újra vágták és keverték lelkes rajongók, Magical Mystery Tour Revisited címmel 5.1-es hanggal és korabeli anyagokkal kiegészítve fellelhető a világhálón.

utóirat:

Friss hírek a Busz további sorsáról: Lelkes gyűjtők felkutatták és nem kevés pénzért megvásárolták a híres járművet. Újabb jelentős anyagi ráfordítással tökéletesen felújították a buszt. Ismereteim szerint átszállították az Egyesült Államokba, amit ez a kép is igazol:

Jelenleg, ha minden igaz, az orlandói Hard Rock Cafe előtt parkol. Megköszönném, ha valaki épp arra jár és véletlenül készít róla egy fényképet, elküldené nekem...

(A Corgi nevű modellgyártó más járművek kicsiny mását is elkészítette. Lehet, hogy valamikor, a távoli jövőben bemutatok egy élénk színű víz alatti járművet is? Ki tudja...)

2014.03.28. (frissítés)

A legfrissebb és igen megbízható hírek szerint a busz már nincs Orlandóban. (Külön köszönet az informátoroknak!)

Nyomoztam egy keveset, és idei, 2014. februári hírekre bukkantam. Az alábbi, német nyelvű blogban olvashatók a közelmúlt történései.

http://www.beatles-stammtisch-hannover.de/MMT-Bus.html

Német és angol nyelvű újságok képekkel bőven illusztrált lapjait is láthatja-olvashatja az érdeklődő.

Jó kezekben van a jármű és jó(tékony) célokra használják!

Vannak olyan gépjárművek, amelyek teljesen alkalmatlanok rendőrségi feladatok ellátására.
Vannak bizony, mégis szolgálatba állt néhány ilyen jármű.

Valószínűleg ez az Isetta egy unatkozó, ám lelkes rajongó alkotása, viccből készülhetett a rendőrségi fényezés.

Valószínűleg ez a Bugatti Veyron egy unatkozó, ám dúsgazdag ország alkotása, nem viccből készült a rendőrségi fényezés (bár abban a környezetben talán nem nevetséges)

A Volkswagen viszont nem viccből fényezte a Bogarakat és a Transzportereket rendőrségi színekre. Rengeteg népautó állt rendfenntartói szolgálatban. Talán az olcsóságuk és megbízhatóságuk miatt használta a Bundespolizei járőr és csapatszállító célokra a VW-ket.

A korabeli, sunyi, de terjedelmes méretű trafipax áldozata lett szegény T2.

Más európai és tengerentúli országokban is fel-felbukkannak bogárhátú szolgálati járművek.

És most valami, nem egészen más:
Szert tettem egyszer egy Disney-Herbie, kb. 1:24 méretarányú rádiótávvezérléses kis modellre. Volt már egy példányom ebből a szériából, de nem tudtam nemet mondani az ajánlatra.
Nem mondhatni, hogy megkímélt állapotú a jármű: látszik rajta, hogy régi kis gazdája sokat játszott vele. Voltak rajta apró külsérelmi hibák, de a lényeg: a rádió és a meghajtó-irányító szerkezet kifogástalan állapotban volt. Sokáig gondolkodtam, mi is legyen a további sorsa. Vitrinmodellnek nem alkalmas, játszani viszont tökéletes. Lemondtam a megszokott külsőről, arra gondoltam, hogy valami egyéni megjelenést kölcsönzök a kisautónak. Rövid töprengés után úgy döntöttem, hogy egy rendőrségi járőrkocsit faragok belőle. Vadásztam a képeket a neten, de nem sikerült korabeli, igazán autentikus képet találnom: majd mindegyik felvételen más volt a fényezés és a felszereltség. Egyedül a zöld-fehér fényezés volt közös a képekben. Ponyvatetős rendőrbogárra sem találtam utalást, így teljesen szabadjára engedhettem a fantáziám.
Lássuk, mi lett a vége:

Íme az alváztól és a sárvédőktől megfosztott karosszéria. (A képek háttere a 2014. március-áprilisi VW Depó középső oldala.)

Az eredeti csíkozás-festés eltávolítása csak többé-kevésbé sikerült.

Az alapozás jótékonyan eltakarja a nyomokban megmaradt csíkokat.

A ponyvatetőt festőszalaggal maszkoltam ki. (Sajnos ez a szalag egy rosszul sikerült példány: nemigen lehet nyom nélkül eltávolítani, hagy maga után némi ragacsot. Valószínűleg a kukában végzi majd, nemigen fogom ezt a gurigát többet használni.)

A csontfehér sárvédők is kapnak fényes fehér fényezést.

A festés után így néznek ki:

A maszk eltávolítása és az összeszerelés után a matricák próbanyomatával.

Bevetésre készen

A járőr és a versenyző egymás mellett

A modell megtekinthető és kipróbálható a 2014-es Tavaszi Rajzáson, a Beetle Cityben, 2014. 04. 12-én, szombaton, 8:00 órától a biatorbágyi Premier Outlet területén.

Jeans Bug

A Volkswagen előszeretettel készített a nagy számú szériái mellet kis sorozatú, speciális, egyedi jellemzőkkel bíró járműveket. Az 1955-ös Aranybogár mindössze egy példányban készült:

Később, valószínűleg üzleti megfontolásból ennél jóval nagyobb darabszámú, különleges sorozatok is készültek.

1994 - Pink Floyd Golf

1995 - Harlekin Polo

1996 - Harlekin Sedan 1600i

1981 - Silver Bug

1982-1983- Jeans Bug, azaz Farmerbogár.

A sorozat jellemzői: a króm díszítéseket felváltják a fekete alkatrészek: dísztárcsa (az archív képen dísztárcsa nélküli mexikói felni látható), díszlécek, lökhárítók, lámpakeret, ablakkéderek. A belvilág kárpitozása farmer anyagból készült. A jármű oldalán és a motorháztetőn büszke felirat hirdeti az egyedi sorozatot.

A MInichamps szerencsére megjelentette a roppant sikeres '982-es évjárat egy másik figyelemreméltó tagját is. (Itt látható pl. egy vérvörös példány az évjáratból: http://aprok.blog.hu/2013/02/02/mexico_716#more5057366 )

Mindenféle családi összeesküvés eredményeképpen tegnap a gyűjteményembe költözött egy 1:18-as méretarányú modell. (Ezúton is köszönet minden érintettnek!) Keressük csak elő a vörös-cián 3D-s szemüveget!

Lássuk közelebbről a nagyon szépen kidolgozott modellt:

Megfigyelhető a króm díszítések teljes hiánya: matt feketére festett alkatrészek váltják őket.

Tökéletes a motortér ábrázolása!

A pótkeréken végre nem dísztárcsa, hanem az ablakmosó tartálya látható.

Talán kivehető a meglehetősen sötétre sikerült felvételen a farmeranyagból készült belső.

Ami sajnos nem nagyon látszik: mexikói, igen szépen kidolgozott műanyag műszerfal, K kormány...

Hová is tettük azt a fránya szemüveget??

Járjuk körbe még egyszer-kétszer a témát!

https://www.youtube.com/watch?v=U_E-9PP9gpc&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=wlvtkyf9Hww&feature=youtu.be