Egy beszélgetés alkalmából véletlenül (mellékesen?) kiderült a család ismerőséről, mondhatni jótevőjéről, hogy gyerekkorában a szüleinek volt egy Bogara.
(Igaz, hogy ehhez az kellett, hogy megemlítsük: birtokunkban van 1-2 Bogár. Rozit még szemügyre is vette közelebbről.)
Nos ebben a bogárban töltötte ismerősünk zsenge gyerekkorát. Szívesen mesélt az akkori időkről, látszott, hogy mélyen megragadt benne az autóval eltöltött idők emléke.
Nagyon szép emlékei vannak a családja által csak "Az Autó"-nak nevezett járműről. (A szlogen akkoriban még nem volt olyan népszerű, mint manapság.)
Nagyjából be lehet határolni az ismerősünk jelenlegi korát, ha tudjuk, hogy egy 1953-as Faltdachos oválról van szó.
Sokáig használták az autót, még át is lett egyszer fényezve.
Később lecserélték egy "nagyablakos", fiatalabb évjáratú Bogárra, amit végül persze kinőtt a család és nagyobb, számunkra érdektelen járműveket vásároltak.
Fiam ötlete volt, hogy meg kellene lepnünk ismerősünket egy aprósággal, amiről talán rögtön mi jutunk az eszébe.
Kutakodott kicsit, míg végül rábukkant a RIO olasz modellgyártó 1:43-as modelljére, a megfelelő évjáratból.
A színe ugyan eltér egy kicsit az eredeti Autóétól, ráadásul alpesi környezetben ábrázolták a járművet.
Lássuk közelebbről a kisautót:
Vegyük csak ki ebből a szépnek nemigen nevezhető papírdobozból. Szerencsére egy elfogadható minőségű műanyag vitrint rejt a nem túl igényes egyencsomagolás.
Figyelemre méltó a havas környezet ábrázolása: nemcsak a fényezésen, hanem a szélvédőn is jól kivehető a hó nyoma.
Elismerésre méltó ebben a méretarányban a színre fújt műszerfal, különösen, mert nem nyitható az ajtó, így csak a jó megfigyelő veszi észre a gyártó gondosságát.
A bőr tető ábrázolása is igen szépre sikerült.
Később kiderült, hogy a családnak hasonló korú és kinézetű sílécei voltak annak idején...
A meglepetés nagyon jól sikerült, ismerősünk szemmel láthatóan örült a nem várt ajándéknak.
