Apróságok

Mindig is tetszettek a kisebb-nagyobb diorámák, van is otthon belőlük egy pár. (Vörös-cián 3D-s szemüveget elő!)

Ezeken csak minimális átalakítást végeztem (járműcsere).

Az egyik 007-es film jelenetét ábrázoló diorámához nem kellett nyúlni

Gondoltam aztán egy nagyot: kéne építeni valami kicsit. Nem kellene elszakadni a léghűtéses témától sem, tehát legyen benne lehetőleg sok autó. Van jónéhány HO méretarányú VW-m, maradt még a terepasztalos időkből némi apróság: fű, fa, kerítés, ez meg az.

Lássuk csak: hol fordulnak elő leginkább autók? Persze, hogy az úton, de hát egy útszakasz ábrázolása önmagában nem kihívás. Nagyobb számban és rendszeresen fordulnak még elő benzinkutaknál, szervizben. Na, ez már valami. A '960-as évek vége - '970-es évek elejének ábrázolása volt a szándék.

A végén ez lett belőle:

Aki kíváncsi az elkészítés fázisaira, nyugodtan tegye el a szemüveget és görgessen bátran lejjebb!

A kiindulási alap egy Vollmer készlet volt.

Az autó nem tartozéka a készletnek!

Alapkőletétel (na az nem volt...)

Állnak a falak

Az eladó pultja is a helyére került

A tető később kerül majd fel, de levehető lesz.

Kiegészítő, ám annál fontosabb apróságok

Valami ilyesmi lesz majd

Ilyen képet már sohasem lehet készíteni: a hátsó fertály a kutakkal

Ahhoz, hogy egy A4-es lapra felférjen az egész összeállítás, jól meg kell tervezni az elhelyezést

Először arra gondoltam, hogy útburkolati jelekkel ellátott aszfalt úton közlekednek majd a járművek. Sajnos nagyon szürkének, egyhangúnak és nem túl valósághűnek bizonyultak a kísérletek. Maradtam a végén a jól bevált macskakőnél. Némi olajfolt és keréknyom kölcsönöz természetességet a kövezetnek.

Kap a hátsó traktus némi gyepet és kerítést

Természetesen a frontoldalon is lesz növényzet.

Az országutat a benzinkúttól nemcsak egy gyepsáv, hanem a kritikus helyeken szalagkorlát is elválasztja. Segédeszközök felhasználásával sikerült rögzíteni a korlátot.

Még gumikat is lehet vásárolni a kis üzletben

Már teljes kapacitással üzemel a komplexum.

Járjuk körbe a témát!

Böngésztem az archívumomban és találtam néhány régi, elfeledett, de ilyentájt aktuális képet.

Velük kívánok békés, meghitt ünnepeket az ide látogatóknak.

A világ egyik leghíresebb traktorgyára 1965-ben mutatta be egy országúti erőgépét, a Miura P400-at. Formaterve megelőzte korát, "azokban az időkben, amikor még az autókat elsősorban a szenvedély kreálta, s csak másodsorban vette őket kezelésbe a mérnöki lelemény". Az erőforrásról csak annyit: 12 hengeres 3929 cm3-s, keresztben elhelyezkedő, négy vezérműtengelyes V12-es motor, amin négy darab Weber karburátor csücsül. Teljesítménye 350 LE (260 kW)/7000, forgatónyomatéka 355 Nm/5000, legmagasabb fordulatszáma: 8750 . Mindez '65-ben a világ egyik legirigyeltebb gépjárműjét jelentette. Sajnos élőben nem volt szerencsém hozzá, így saját készítésű fényképet sem tudok mutatni róla.

Elkészítette viszont a Matchbox már 1969-ben a modelljét, ami hazánkban is kapható volt. A klasszikus "gombkerekű" kivitel citromsárga színben készült, nyitható ajtókkal. Sajnos az én példányom elkeveredett valahol az idők során. Megvan viszont az arany színű, korabeli,  Superfast kivitelű modellem:

Kiadta a Matchbox újra ezt  az autót, az eredeti sárga színben is. Sajnos nem nyílnak az ajtajai és a kerekek is más formát kaptak.

Narancs színben is létezik friss változata. Egy képen a több, mint 40 éves és a tavalyi verzió:

1969-ben a Matchbox megjelentette a "King Size" kategóriában a kb. 1:43-as modellt is.

Az akkori terminológia szerinti "True Guide" technológiával többé-kevésbé kormányozható volt az első kerék. (Erre majd még visszatérek később.) Lenne viszont egy kérdésem a korabeli modell tervezőjéhez: mit keres egy ilyen sportautón a vonóhorog?....

Találkoztam nemrég egy 1:24-es modellel. Noname (valószínűleg kínai) gyártó, egyszerű műanyag bliszterben. A nagyon kedvező ár kivételesen jó minőséggel párosult:

Mindene nyílik.

Jómagam sajnos nem tudom megítélni a beltér kidolgozásának minőségét, de meggyőzőnek tűnik:

A Bburago 1:18-as méretarányban mutatta be narancs színben a járművet. Mostanában roppant kedvező áron lehetett hozzájutni néhány üzletben.

Egy barátom ajándékozta ezt a kb. 1:12-es méretarányú, restaurálásra szoruló Miurát.

Ebből a nézetből látszik, hogy lesz vele dolgom:

Különlegessége, hogy a '70-es évek elején készült modell egy tranzisztoros rádiót rejt magában. Azt is életre fogom lehelni szándékaim szerint.

Lássuk együtt a különböző méretű Miurákat!

Szokás szerint hasonlítsuk össze a bejegyzés tárgyát képező járművet egy jól ismert népautóval. Tételezzük fel jóindulatúan, hogy a Bburago szigorúan ragaszkodik a méretarányokhoz.

Mintha a Miura legmagasabb pontja alig éré el a Bogár ablakának alsó szélét...

Ebbe nem beülni, hanem befeküdni célszerű!

Nem is olyan hűdenagy a jármű.

És akkor keressük csak meg azt a bizonyos 3D-s szemüveget!

Évekkel ezelőtt sikerült szereznem egy '66-os VW kitet. Nagyon szép, részletes, 1:24 méretarányú, festést és ragasztást igénylő készlet készített a Tamiya modellgyár.

Nem estem neki egyből, sokáig gondolkoztam, mit is lehetne kihozni a modellből. Első gondolatom az volt, hogy a "megleszcsinálva" dioráma folytatásaként készítek egy "meglettcsinálva" összeállítást: egy kifogástalan, jól felszerelt, patikatisztaságú műhelyben kellene ábrázolni egy felújított, félkész bogarat. Elvetettem az ötletet, túl nagy falat nekem.

Időközben nagy örömömre kaptam egy modellező-bogaras kollégámtól egy másik, ugyanilyen készletet is. Most már bátrabban vágtam neki: van tartalék alkatrész, ha esetleg elrontok valamit.

Elhatároztam, hogy nem egy hétköznapi járművet ábrázolok. Az ötletet néhány interneten talált rajz adta, később kiderült, hogy a valóságban is készítettek ilyen járművet kiállításokra. Fontos szempont volt az is, hogy rengeteg apró részlet láthatatlan marad, ha az eredeti tervek szerint készül el a modell. Sajnáltam volna, ha ezek a részletek rejtve maradnak.

Ez lett a végeredmény:

Valamikor nyáron kezdtem el a modell építését. Nagyon lassan haladt a munka, előfordult, hogy csak pár percet tudtam dolgozni az összeállításon. A festék száradását is türelemmel kellett kivárni. Rengeteg anyagot gyűjtöttem félkész autókról és "előtanulmányokat" folytattam, hogy valósághű legyen a sok apró részlet.

Kövessük nyomon az építést sok-sok kép segítségével!

Először a motor és a váltó alkatrészeit festettem be, még az öntőformán.

Száradás után jöhet az összeszerelés

A szelepfedél is külön alkatrész.

A kutyaházon is van festeni való

Csipeszhegyen a dinamó és az ő talpa

Ékszíj és tárcsák beszerelés előtt

Az elosztófedél is a helyére került

Jöjjön az alváz!

A jobb oldalon módosítani kell.

Helyén a motor és a váltó

Készül a szekérfutómű is

A karosszéria következik

Bevallom, nem kis bátorság kellett a művelethez.

A fényezőműhelyben

Míg szárad a bódé, indulhat a kárpitozás

Helyükre kerülnek az ülések

Alakul a kasztni is

Helyére kerül a műszerfal, a kormány, a tank.

Első próba

Maszkolás a díszlécek festéséhez

Lassacskán elkészül

Mint már a bejegyzés elején láthattuk: készen van.

1961-ben, a genfi nagy autókiállításon mutatkozott be a Jaguar új szériája az E Type. Sokak szerint minden idők legszebb karosszériáját sikerült megalkotni a tervezőknek. Szerintem is benne van az első ötben.
Nemrégiben találkoztam egy gyönyörű példánnyal:

Az ördög a részletekben búvik meg, mint azt jól tudjuk.

A Matchbox is hamar felfedezte és felvette a választékába, 1967-ben már kis hazánkban is kapható volt a modell. Így nézett ki új korában a kis autó: (az interneten fellehető képek)

Szerencsére én is kaptam egy példányt annak idején. Nagyot szerettem, nyúztam is rendesen. Sajnos az eredeti bordó-metál fényezés lekopott. Átfestettem valamikor a múlt évezredben, emlékeim szerint még a szélvédőt is cserélni kellett . Ma így néz ki a több, mint negyven éves modell:

Valljuk be: nem a legszebb látvány... A küllős kerék viszont megérdemel egy elismerő pillantást.

A Matchbox 2006-ban újra elkezdte gyártani a népszerű modellt. Szerencsére nem a régi öntőformát használták, újat gyártottak. A régin pl. a hátsó lökhárítók-lámpák teljesen hiányoztak.

A krómozott belsőre azért nincs mentség...

A hátsó rendszám helyén büszkén virít a brit lobogó.


Egy hasonló méretű, ismeretlen kínai gyártótól származó jármű. Tekintsünk el a kerekektől.

HO (1:87) méretarányú műanyag modell. A gyártójáról csak annyit lehet tudni, hogy Németország a székhelye.

Valamikor a '80-as évek elején találtam egy trafikban a következő modellt. Ismeretlen gyártó, egyszerű bliszterben lapult. Meglepően jó minőségű és részletes a teljesen műanyag 1:43-as kis autó.

Egymás mellett a különböző méretű apróságok.

Már több, mint 20 éve, hogy egy olaszországi családi nyaralás után hazajött velem a Bburago 1:18-as kabriója.

Elő a vörös-cián 3D-s szemüveggel. (Nagyon nem is érdemes elrakni...)

A méretek és az arányok összehasonlításául lássuk egymás mellet az E-Type-ot és a világon a legnagyobb példányszámban gyártott, mindenki által jól ismert népautót.

Sok mindenért lehet szeretni a VW bogarakat, de pl. a tágas, kényelmes csomagtartójáért nem. Persze a helyhiányra is van kézenfekvő megoldás: az autón kívülre kell pakolni a motyót.

Készültek a VW jóváhagyásával "gyári", nagyüzemi és persze a sufniban barkácsolt házi, egyedi csomagtartók is.

Lássunk egy szép példát az előbbire:

A szépen lakkozott lécek egyikébe a gondos gyártó beleégette a súlyhatárra felhívó figyelmeztetést.

Autón mutat igazán

Egy másik, sokkal fiatalabb gyári csomagtartó, alumíniumból:

Egy háztömb körüli próbakör után lemondtam a kerékpárok tetőn történő szállításáról: nem éreztem kellően stabilnak a szerkezetet.

Lássuk, hogyan próbálták a modellgyártók ábrázolni a tetőcsomagtartókat!

Nagyon szépen sikerült a Brekina 1:87-es postásautója

A gyufásdoboznyi Corgi tervezője valószínűleg sosem látott közelről bogárcsomagtartót.

A JadaToys szörfszállítója. Vajon hogyan rögzítették?

A háborús időket ábrázolja a Victoria 1:43-as modellje

Johnny Lightning

Nemcsak a tetőre lehet csomagtartót szerelni

Ugyanez 1:43-ban:

A sílécek helye is a motorháztetőn van

Buszokon is előfordul külső csomagtartó

Kicsiben:

Westfalia tető, csomagtartóval

Újabb szörfszállító

Erre aztán lehet pakolni bőven!

A Dokák, Pritschék, Matadorok platója is csomagtartó :-)

Tisztelettel üdvözlöm látogatóim!

Több, mint egy éve zártam le régi blogomat, ami aprócska léghűtéses Volkswagenekkel foglalkozott. Lezártam, mert akkor úgy gondoltam, hogy épp ideje lezárni. Ma sem gondolom ezt másképp. Jó volt, szép volt, elég volt.

Maradt azért a tarsolyomban néhány publikálatlan fejezet, amik esetleg érdeklődésre tarthatnak számot. Sajnálnám, ha ezeket nem mutathatnám be. Tartom magam ígéretemhez, tehát nem nyitom meg a régi blogot: újat indítok inkább.

Más lesz ez egy kicsit, sok tekintetben különbözni fog a régitől. Először is: nem garantálhatom a rendszeres jelentkezést. Előfordulhat, hogy több hétig nem jelenik meg semmi, máskor esetleg naponta lesz új bejegyzés. Lesznek rövidke, nyúlfarknyi bejegyzések és lesznek a megszokottnál jóval hosszabb fejezetek is. Ami hasonlít a régi bloghoz: kizárólag saját készítésű fényképek illusztrálják majd a fejezeteket. (Jelezni fogom a ritka kivételeket!)  Amiben különbözni fog: nem ragaszkodom majd szigorúan az előző blog témájához. Terveim szerint előfordulnak majd persze léghűtéses Volkswagen modellek is, de találkozhat az érdeklődő egyéb kisméretű, léghűtésesnek és VW-nek nem nevezhető dolgokkal is. Lesznek talán koncertbeszámolók, könyv-, film- és lemezismertetők is, előfordulhatnak szemüveggel (vagy anélkül) élvezhető kísérleti 3D képek, valamint sok minden más apróság, ami színesítheti életünk.

Üdvözlöm tehát ismét minden régi és új látogatóm!  Hamarosan olvasható lesz az első fejezet.