Apróságok

Az előző fejezetben bemutatott Matchbox nevű kisautógyár már a kezdetek-kezdetétől (1953) használta termékei népszerűsítésére a nyomdatermékeket. Eleinte csak pár oldalas szórólapokat, melyek elsősorban a kereskedők tájékoztatását szolgálták, később rájöttek, hogy érdemes a vásárlók figyelmét is felhívni a csábos gyártmányaikra. Kialakult az évkönyv formájú, adott évben megjelenő modellek választékát bemutató katalógus. A katalógusok fénykora a '960-as évekre tehető. Eleinte egyszerűbb formát öltött a választék bemutatása, később persze fejlődött a marketingtechnológia.

Lapozgassunk a '60-as évek katalógusaiban. Saját példányaim szkennelt lapjait az interneten fellelhető, gyűjteményemből hiányzó évkönyvek oldalai egészítik ki.

Elő tehát a fluxuskondenzátorral, kezdődjék az időutazás!

Az 1961-es katalógus még egyszerű, színes rajzokkal mutatja be az azévi választékot. Feltüntetik a modellek hosszát és a méretarányt.

Néhány vázlatos vonallal felhívják a figyelmet a tervbe vett, elkövetkező esztendőben megjelenő modellekre is.

A megvalósítás aztán egy picit eltért a tervezettől. A VW T1 Transporter pl. a tervek szerint balkormányos (ajtók a jobb oldalon) lett volna, de az 1962-es katalógusban (és a polcomon) már jobbkormányos változat látható, bal oldali oldalajtókkal.

Figyelemreméltó a 62-es katalógus címlapjának a szlogenje is: Gyufásdoboznyi, zsebpénzen megvásárolható  modellek nemzetközi zsebkönyve.

A 63-as könyvben volt egy oldal, ami az összes, abban az évben kapható járművet ábrázolta.

A 64-es évkönyv címlapja egy erősen idealizált forgalmi helyzetet ábrázol.

"Ajándékdobozok" is kerültek a választékba, amikben téma szerint összegyűjtve kínálták a modelleket.

A katalógusokban segítették regisztrálni a gyűjteményben már meglévő modelleket: a számok mellé a YES rubrikába pipával vagy X -szel jelezhette a büszke tulajdonos, melyik jármű található a gyűjteményében. De mire való a NO oszlop??

A tervezett újdonságok tulajdonságaira is felhívták a figyelmet: billenő pilótafülke, rugózó kerekek, nyitható csomagtartó.

Érdekes pl. a '65-ös évfolyam hátoldala.

Az akkori világ egy boldogabbik felén kapható kisautók árait böngészhetjük. Nagy-Britanniában pl. 2 Font volt egy 1-75 kategóriájú (tehát azévi széria gyufásdoboznyi modell) egységára.

Ugyanezen év címlapja, versenyhelyzet ábrázolással.

A '66-os USA kiadású évkönyv érdekes módon egy londoni városképet ábrázol, az előzőekhez hasonló meghökkentő járműválasztékkal.

Ez az évkönyv nemcsak egyszerűen termékbemutatás célját szolgálta, ismeretterjesztésre is vállalkozott.

Nyolc fejezetben mutatják be a Matchboxok gyártását a tervezéstől a csomagolásig.

A gyár történetét is elmesélik pár oldalon.

A 67-es könyv borítója már nemzetközinek tekinthető.

Történelmi jelentőségű pillanat: fényképek a katalógusban! Eddig csak és kizárólag rajzok, akvarellek, festmények ábrázolták a kisautókat. Most először fényképen is szemügyre vehetjük a választék jelentős részét a -valljuk be- nem túl részletgazdag fényképen. (Remélem, jó néhány modell ismerős már az előző fejezetekből.)

A 68-as katalógus szintén nemzetközi jellegű.

A füzetben az aktuális választékon kívül bepillantást engednek a kisautók gyártásának rejtelmeibe is.

A 69-es katalógus címlapja már nem meglepő.

A hátoldalát is érdemes szemügyre venni.

Mennyibe is került 65-ben egy modell?

Az oldtimerek bemutatásához egész életképeket alkottak a dizájnerek.

A kerekek fejlődéséről is készítettek egy rövidke, három oldalas ismertetőt.

A 70-es év új dizájnt hozott. Az eddigi, konzervatív, valósághoz nagy mértékben hasonlító rajzocskákat felváltotta egy, az akkori divatnak megfelelő mozgalmas stílus.

Az újdonságnak számító Superfast technológiára rávezető és kedvcsináló ismertető a német nyelvterületet célzó füzetkéből:

A már jól ismert és megszokott ismeretterjesztést is felváltotta egy egyszerű reklám: tessék megvenni a kereskedelemben kapható könyvet.

Véleményem szerint ekkor ért véget a Matchbox katalógusok aranykora. Ezután nemcsak a kisautók dobozának kinézete, hanem az évkönyvek is jelentősen megváltoztak: a gyufásdobozra hajazó dobozokat lassacskán felváltották a celofánablakú skatulyák, később a bliszternek nevezett, kartonlapra kasírozott átlátszó műanyag tartók. Az évkönyvek formátuma is fekvőről állóra változott, a rajzokat felváltották a rideg fényképek. Újabban papír alapon már meg sem jelennek a katalógusok: az interneten lehet az aktuális választékot megtekinteni és böngészni bennük.

Búcsúzóul egy három dimenziós kép a két dimenziós témáról. Keressük hát meg a vörös-cián szemüveget!

Valamikor régen, egy másik blogban már írtam a Matchboxokról.

http://picivw.blog.hu/2011/02/03/matchbox_3#more2635251

Talán elnézi a Nyájas Érdeklődő, hogy magamtól idézek: nem sikerülne jobban megfogalmazni akkori mondókámat.

Mecsboksz, mecsi, mecsó, medzsó -ezek az elnevezések eleinte nem egy márkanevet, hanem "A Kisautó"-t jelentették.
A hatvanas évek közepe felé jelentek meg először a polcokon ezek, a korabeli szemmel feltűnően jó minőségű "angol modellek". Klasszisokkal jobbak és szebbek voltak az akkori kisipari műanyag fröccsöntött játékoknál. Az áruk is ennek megfelelően borsos volt: némelyikért 20-22 forintot is elkért a kapzsi kereskedő. Pult alól persze ennél jóval drágábban is hozzá lehetett jutni a szerencsés bennfenteseknek néhány ritka pédányhoz.
Fém karosszéria és alváz, részletgazdag műanyag belső kialakítás, szép fényezés, műanyag ablakok, jól futó apró, sokszor rugózó kerekek, olykor nyíló ajtók és motorháztetők - persze, hogy minden kölök gyűjtötte őket, már amennyire a lehetőségek engedték.

Az a régi bejegyzés -ellentétben ezzel- a léghűtéses Volkswagenekre volt kihegyezve. Ezúttal bemutatom a majd' 50 éves gyűjteményem legkorábbi darabjait. Eredetileg korabeli katalógusaim szolgáltak volna a kisautók hátteréül, de legnagyobb sajnálatomra jónéhány elkallódott az évek során. Az interneten fellelt képekkel illusztrálom tehát ezt a fejezetet.

1964

1964-ből származó modell, Caterpillar gyártmányú lánctalpas bulldózert ábrázol. Méretes példány, a korabeli meghatározás szerint King Size, tehát Királyi Méret, több, mint 8 cm hosszú. Súlyos darab, akkoriban nemigen takarékoskodtak az anyaggal. Sajnos a világoszöld színű, gumiból készült lánctalppal elbánt az idő: rideggé és törékennyé vált az évtizedek során. A bal oldali lánctalp már korábban, a jobb oldali a fényképezés után esett darabjaira. Pótlásuk reménytelen, de a rugalmatlanná szilárdult apró darabokat megőrzöm.

Tűzoltó Főnöki Járgány, szintén '64-ből. A katalógus nem utal arra a tényre, hogy egy Ford Galaxy-ról van szó.

1964-ből van még egy "American Ford Station Wagon" fedőnevű, zöld-fehér kombim is a padláson vagy a garázsban valahol egy doboz mélyén. A maguk valójában látható viszont egy korabeli narancsszínű betonmixer és egy metállos lakókocsi.

Egy lószállító járgány a 64-es katalógusból. Az ajtaja sajnos elveszett, cserébe került két paripa hozzá, fogalmam sincs honnan.

1965

Jó volt a '65-ös év! Ezen a képen négy autó is szerepel, ráadásul a katalógusban látható Mercedes busz is megvan valahol, a képen ábrázolttal ellentétben vörös színben. A fényképezésig sajnos nem került elő. 1500-as Fiat, csomagokkal, Ford GT, Lotus Forma1 és Cadillac mentőautó.

Még mindig '65. Lincoln Continental. Rejtélyes módon a csomagtartója nyitható. (Miért?) Jaguar E Type, klasszikus forma. Ford Zephyr 6, egyik legelső modellem. Rugózó kerekek (Miért?). A matricákat nem is tudom, miért tettem rá.
Vauxhall Victor. A hátsó ajtaja nyílik. Nagy dolog volt az akkoriban! (A háttérképen látható "Studebaker Station Wagon" a Vadásszal és az Ő Kutyájával szintén valahol egy dobozban pihen.

Végre egy léghűtéses VW!! '65-ös évfolyam. A Ford Corsair csomagtartója elveszett, de a ladik még megvan!!

1966

1966. Fehér színű, de a katalógusban szereplőtől eltérő festésű emeletes busz. A jobbkormányos Ferrari Berlinettát én láttam el a csíkokkal.

Még mindig 1966. A már megismert Fiat és Corsair mellett a korabeli traktor utánfutója - sajnos hordók nélkül.

Továbbra is '66. Lotus F1, Cadillac taxi és a mixer. A BP tankert később mutatom be.

Cadillac Ambulance és Ford Galaxy Police Car (utóbbi megegyezik a már bemutatott '64-es évjáratú Lánglovaggal, természetesen eltérő fényezéssel és matricázattal) A nyitható ajtajú állólámpás 220-as Mercit sem találom sehol.

MG. A bal hátsó ablakon egy blöki kandikál kifele. (Talán említettem már, hogy a Mercedes buszt nem találom...)

Opel Diplomat. Nyitható motorháztető, ebben a méretben elfogadható részletességű motortér: Egyedülálló abban az időben. A FordGT már ismerős lehet.

1967

1967. BP tanker, előre billenő pilótafülkével. A képen néhány ismerős és később bemutatandó példány is látható.

1968

1968-as évkönyv. Lakókocsi (levehető tető, részletes belső),  Rolls-Royce (nyitható csomagtartó), Ford Cortina (nyíló ajtók), Lincoln Continental (nyíló csomagtartó) Mercedes-Benz 230SL (nyíló ajtók), Ford Zephyr6 (rugózó kerekek). Figyelemreméltó apróságok!

Buszok. Emeletes Greyhound, már megismert fehér DoubleDecker. A Mercit még mindig nem találom sehol, az MG meg messze nem busz.

A '68-as év nagy szenzációja: a kormányozható Ford Mustang egy elegáns motorcsónakot vonszol. A képen fellelhető Mercedes Benz Ambulance-hoz járt egy hordágyon szenvedő beteg is. Nem találom őket. Remélem, azóta meggyógyult a páciens.

Két külön világ: VW Typ3 (a katalógus szerint VW 1500TL) és Ferrari Berlinetta - metálzöld színben. (Saját, egyedi matricázat) Népautó vs. luxusjárgány.

1969.

Ismét új modellek a választékban.

A már ismerős csónakos Corsair és a FordGT mellett feltűnik az elegáns Mercedes300SL, nyitható ajtókkal és csomagtartóval.  (A Kennel Truck fedőnevű blökiszállítót sem találom sehol)

Királyi Méret, 1969-ből.

Kormányozható Mercury Cougar, már bemutattam régebben. Gyönyörű modell!!

Még egy Királyi Méret, a már előzőleg megismert Lamborghini Miura. A '69-es katalógusban még sárga színben és nyitható ajtókkal pompázott, az én '70-es példányom óarany színű és az ajtók helyett a motorház nyitható. Külön tanulmányt érdemelne a koncepció váltása.

Feledjük a nagy méreteket és térünk vissza a gyufásdoboznyi terjedelemhez.

Valamikor volt egy sárga színű Miurám is, de elkallódott. Az utánfutós motornak viszont meg kell lennie valahol.

Ismerős Rolls-Royce és Lotus. Újdonság a gyönyörű ISO Grifo, nyitható ajtókkal. Nem csúfítottam el a képet a rózsaszínű lakókocsival.

Érdekes módon még a '69-es katalógusban is szerepelt a T1 és az Opel Diplomat. A lap tetején hívták fel a figyelmet a nyitható alkatrészekre.

1970

Nagyjából ebben az évben hagytam fel (először) a kisautók gyűjtésével.

Az akkori, kék színű és nyitható ajtajú Lotus Europa valahol egy doboz mélyén pihen. Az új évezredben sárga színben és zárt ajtókkal (valamint gusztustalan, ezüst színű belvilággal) újra megjelentette választékában a Matchbox. A katalógusban látható csőszállító teherautót sem leltem fel egy fényképezés erejéig.

Folyt.köv.

Lapzárta után két héttel érkezett friss hírek: előkerült néhány elveszettnek hitt kisautó: a sokat emlegetett Merci busz (saját matricázattal, ne kérdezze senki, miért..), American Ford Station Wagon a legelső időkből, Mercedes mentőautó befagyasztott Han Solo--val a raktérben, ütött-kopott, sokat játszott Lotus Europa, nyíló ajtókkal.

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy ennek a bejegyzésnek az aktuálpolitikához semmilyen formában, még utalás szintjén sincs köze. Csakis és kizárólag az önerőből mozogni képtelen kisautók irányításáról lesz szó. Ennek következtében sem a robbanómotor sem az elektromechanikus erőforrás által hajtott apró járműveknek a vezetékes avagy rádióhullámok útján történő irányítása nem témája kis dolgozatomnak.

Még a hatvanas évek hajnalán szembesültek a kisautógyártók egy igen nagy hiányossággal, jelesen azzal a ténnyel, hogy apró járműveik kvázi irányíthatatlanok! Képzeljük csak el: csemetéink kénytelenek voltak mintegy driftelve venni a kanyarokat, kockáztatva ezzel a szőnyeg, a parketta esetleg az abrosz épségét. A kerekek ilyen rendkívüli igénybevételéről most ne is szóljunk.

A Matchbox fejlesztői is belátták, hogy sürgősen változtatni kell ezen a tarthatatlan helyzeten. Összedugták tehát fejeiket, ötlet ötletet követett, míg született egy nagyszerű megoldás. Az akkoriban -és máig is- nagyon népszerű Ford Mustang Fastback verzióját szemelték ki, hogy bemutassák találmányukat. Az 1967-es katalógusukban az alábbi képekkel kápráztatták el a reménybeli vevőket:

Valahogy így nézett ki az üzletek polcán a modell:

Az következő mozgóképen láthatjuk, miről is van szó. Míg az elegáns  Rolls Royce kínlódik a kanyarokkal, addig a sportos Mustang igen szép ívben veszi azokat.

A kis Mustang büszke tulajdonosa hüvelykjének apró mozdulataival fölényes biztonsággal irányíthatja apró járművét. Lássuk, hogyan is teszi ezt!

Természetes, hogy nem pihentek meg babérjaikon a Matchbox fejlesztői. Joggal érezték úgy, hogy az autó oldalát elcsúfító vezérlő pöcök nem túl elegáns. Kitalálták tehát az általuk "Auto Steer"-nek nevezett technológiát.

Látható, hogy a Mustang nem büszkélkedik ezzel az emblémával, ellenben pl. az akkori 62-es sorszámú Mercury Cougar igen!

Az új módszerrel az autót elejének kis nyomásával lehet irányítani, így nem ormótlankodik oldalán a kormányt helyettesítő pöcök.

Nézzük, hogyan boldogul egy szlalommal

Valljuk be: nem az igazi. Érezték ezt a gyár nagyokosai is, és újabb ötlettel álltak elő, amit "True Guide Steering" zengzetes névvel illettek. Ezt a verziót kizárólag a kb. 1:43-as méretarányú, King Size szériában alkalmazták.

Lássuk, hogy a Mercury Cougar nagy testvére hogyan boldogul a szlalommal:

Egy fokkal jobb. Közben a dán Tekno nevű modellgyár is kísérletezett a kormányozható modellekkel. Ők is a jármű elejének enyhe nyomásával vették rá járműveiket a kanyarodásra. Így tud szlalomozni a Tekno már régebben megismert 1:43-as méretarányú Mercedes 230-asa:

Ez már döfi! A kezdő járművezetők még gyakorolhatnak is a jól irányítható kis autóval. Ilyen pl. egy parkolás a Mercivel

Más modellgyártók természetesen más utat jártak be. A Corgi például ezzel a megoldással próbálkozott:

Magával az irányítással nincs is baj, de a kinézet...

Kicsit ütött-kopott szegény jármű. Valószínűleg sokat játszottak vele, jól tették.Itt látszik, mennyire mozgékony a kb. 1:43-as méretarányú apróság.

Neves gyártók vitrinmodelljeinek első kerekei is kormányozhatóak:

1:43-as méretarány

1:24

1:18

Együtt a főszereplők

Búcsúzóul egy költői kérdés: van értelme ezen kisautók kormányozhatóságának fejlesztésébe és gyártásába energiát fektetni?

Valamikor a nyáron eldicsekedtem már más helyen egy új szerzeménnyel. Az interneten bukkantam rá egy előnyös árfekvésű 1:18-as rádióvezérlésű bogármodellre. Gyártottam már néhány hasonló méretű önjáró VW-t, de ez legalább készen volt. Az ismertető szerint fém modell, ráadásul minden nyitható dolog tényleg nyitható rajta. Először arra gondoltam, hogy a hirdetés szövege, mint az jól tudjuk, mindent elbír, nem kell teljes mértékben komolyan venni.

Meghozta aztán a postás a nagyméretű csomagot.

Láss csodát: tényleg fröccsöntött fém karosszéria, és tényleg mindene nyitható. Már első bemutatásakor is említettem, hogy nagyon ismerős volt a jármű: a karosszéria tökéletesen megegyezett a Sunnyside máshol már bemutatott modelljével.

http://picivw.blog.hu/2011/10/19/1967_sporolos

A belső azért módosult egy kicsit, érthető okokból: el kell férni a motornak, elemeknek, vezérlő elektronikának.

Ne minősítsük a motor ábrázolását. Jobb lett volna, ha nem nyitható a motorházfedél...

Hiányzik a jobb hátsó lámpa, de ez lenne a legkisebb baj.

Elöl sem sokkal jobb a helyzet, ráadásul mindkét lökhárítót fejjel lefelé szerelték.

A kerekekre ne is vesztegessünk képet. Naív voltam, amikor azt hittem, hogy megúszom az átalakítást.

A lökhárítókat megfordítani nem ügy, a hiányzó lámpa könnyen pótolható. A motorral és a csomagtérrel sajnos nincs mit kezdeni. A kerekeket viszont mindenképp le akartam cserélni. Némi habozás után úgy döntöttem, hogy a fehér spar lesz a donor. Adná még magát világítás beszerelése előre-hátra, de a végeredmény nem állna arányban a belefektetett anyaggal és munkával. Erről tehát lemondtam.

Először is szét kellett szedni az új szerzeményt.

A felső fele teljesen megegyezik fehér testvérével. A sárvédők is egyformák. (Egy futó gondolat: a fehér sárvédőkkel szerelem a piros autót, és mindenféle tűzoltó matricákkal ékesítem. Idejében elvetettem az ötletet.)

A belső már eltér a jól ismert modellétől:

A sebváltó előtti ládikó elég furán néz ki egy bogárban. Hasonlóan alaktalan a hátsó ülés és a kalaptartó.

Már az első pillanatban feltűnt a hasonló RC autókat annyira jellemző nagyméretű antenna hiánya. Nos ott van, a fémkasztnin belül, az első ülések mögött. Igen, az a törülközőtartó az antenna!

Az üléseket kivéve előbukkan az elektronika. Nincs túlbonyolítva. Most derült ki, mennyire érzékeny az autó rádióvevője: az antenna a trehány szerelés következtében nem volt galvanikus kapcsolatban az elektronikával, mégis működött a kis szerkezet.

Megfigyelhető a motort tartó bölcső spirálrugós felfüggesztése. Ebben a kategóriában elterjedtebb az egyszerű mágneses kormányzás: az első kerekeket egy elektromágnes rángatja jobbra-balra.

Esetünkben egy második motor mozgatja egy fogaskerék áttétel segítségével az ívelt fogaslécet.

Nem bonyolult szerkezet, de ezzel az erővel akár egy félprofi szervós kormányzást is alkalmazhattak volna.

Nézzük a hátsó traktust.

Erre aztán végképp nem számítottam. Mi lehet az a nagyméretű hengeres izé ott a hátsó tengelyen?

Gyanús, nagyon gyanús. Differenciálmű egy ilyen gagyi modellben? Igen!

Le kéne szedni a kerekeket a tengelyről. Először a donort szabadítottam meg egészen tűrhető VW kerekeitől.

Persze a felnik nem maradnak fehéren. Némi vívódás után úgy döntöttem, hogy a karosszéria színére fújom őket. Nem éppen valósághű, de messziről jól mutatnak majd a mozgó járművön.

Ha már kézben volt a piros festék, az eredetileg fekete műszerfal sem úszhatta meg az elengedhetetlen színrefújást.

Sajnos a donor tengelyeinek átmérője nem egyezett meg a modellével. A hátsó kerekek voltak az egyszerűbbek: kicsit kellett csak reszelni. Persze csak óvatosan, mert az eredeti ricnizést nem tudtam reprodukálni, úgyhogy szorosan kellett illeszkedni a teflontengelyre.

Elöl fordított a helyzet: szűkíteni kell a furaton. Egy darab mipoláncső két réteg zsugorcsővel pont elég.

Első próba

A végeredmény

Felemásra sikeredett, de nem is vártam mást. Játékszerhez képest nehéz és indokolatlanul kidolgozott a karosszéria. Vitrinmodellnek viszont nem való, mert ott a valósághűbb ábrázolás az elvárt. Nem véletlenül szorult ki szegény donor a nagyok közül. RC szempontból éppen hogy elfogadható színvonal: jön megy erre-arra. Megáll, ha kell. Megérdemelne a modell egy profibb, proporcionális rendszert, amivel lassítani-gyorsítani lehet, finomabb és valósághűbb a kormányzás. Összességében azért sokkal bogarabb, mint az eredeti volt, az árát és a rá fordított munkát mindenképp megérte.

Cirmi cicát csak addig érdekli a kis jármű, amíg nem mozog.

Terveim szerint a modell megtekinthető és kipróbálható lesz a Tavaszi Rajzáson, 2013.04.06-án a Premier Outlet Center területén, Biatorbágyon.

Még 2001-ben gyarapodott kis családunk egy mexikói mesztic macsóval. 2003-ban, az egyik első Népautós Szilveszteren így festett:

A Minichamps nevű autómodell gyártó cég úgy érezte, hogy ábrázolnia kell az egyik legszebb VW Bogár évjáratot. 1:43-as méretarányban ezt sikerült alkotniuk:  (A piros modellek fiam gyűjteményéből valók.)

Természetes, hogy a szín és a forma azonos az eredetivel. Figyelemreméltó az üléskárpit és a műszerfal valósághű ábrázolása. (A fényképeken ez sajnos kevéssé látszik.) A kéderek ábrázolása hagy egy kis kívánnivalót, de összességében elfogadható a megjelenés.

A gyártó az óriási közönségsikerre való tekintettel belátta, hogy érdemes felvennie választékába a jármű 1:18-as méretarányú modelljét is.

A két Minichamps:

Lássuk közelebbről a nagyobbikat!

A pótkeréken végre nincs dísztárcsa!! Helyét az ablakmosó folyadék tartálya foglalja el.

Jobbra-balra fordulnak az első kerekek (erre még később visszatérek). Nyílik minden nyitható: ajtó, csomagtartó- és motorházfedél. A motortér ábrázolása elsőrangú:

A beltér is kifogástalan:

Megfigyelhető a puha műszerfalborítás, a "K" kormány, az ülések jellegzetes, kockás kárpitozása...

.. a fekete ajtókárpit, a "kopoltyú" a hátsó ablak mögött. Fellépők, kéderek, antenna, ajtózár, felnik, dísztárcsák: igényes kivitelezés.

Sajnos (vagy inkább szerencsére) az eredetit a modellel összehasonlító képet nem állt módomban készíteni. Teltek-múltak az évek, és az autó részint kényszerből, de főképp a gazdája elhatározásából kívül-belül átalakult.

Bevallom, előnyére változott az évek során. Így festett a lacházi reptéren, gyorsulási versenyre várva:

Ilyesmi lett volna változatlan formában:

A következő képeken nem modellek láthatók!

Aztán kapott egy, szintén mexikói születésű forróvérű kishugot is főszereplőnk.

Senorita Rosalinda 3D-s vörös-cián szemüvegen át:

Természetes, hogy a találkozókra együtt mennek, pl. tavaly Tatabányára is.

(A vörös és zöld autók a 3D-s képen zavarók lennének, így fekete-fehér képen mutatom be őket)

Hasonló beállítás 1:43-as modellekkel (a színektől eltekintve a formák megegyeznek az eredetiekkel)

Ugyanez 1:18-as méretarányban

A lentikuláris technológia felasználásával megpróbáltam egy képen bemutatni a család mindkét Bogarát.

Lenne igény egy hófehér példányra is, hogy mind a magyar, mind a mexikói nemzeti színeket bemutathassuk, de sajnos Mexikóban nem gyártottak kabrió Bogarat.

Végül a szokásos összehasonlító kép: 1:43, 1:18, 1:1  (a színek nem teljesen valósághűek...)

Gyöngyök

Ha van taxizásra abszolút alkalmatlan jármű, az a VW Bogár. Két ajtó, tágasnak a legjobb indulattal sem nevezhető beltér, nagyméretű és jól kihasználható csomagtartó teljes hiánya.

És mégis: az interneten pár másodperc alatt az ehhez hasonló képek tucatjait találhatja az ügyes és célratörő szörföző:

Sajnos kihalófélben van a rovarok ezen faja, hiszen Mexikóban gyártották és használták bérautomobilozás céljára a legtöbb bádog-kitinpáncélost. Az ottani érvényben lévő törvények szerint 10 évnél öregebb járművekkel nem szabad taxizni és mint sokan tudjuk: 2003-ban készült az Utolsó Bogár.

Természetes, hogy a modellgyártók fantáziáját is megmozgatta a jellegzetes fényezésű és formájú taxi.

Hozzáértők szerint a képen jobb oldalt látható Matchbox ritkább és értékesebb a hátsó kerék előtt látható fehér matrica miatt. Biztosan úgy van, én nem értek hozzá.

A Hero-City sorozatban jelentette meg a gyártó.

A Minichamps 1:43-as méretarányban ábrázolta ezt a járművet, a fehér matrica mellőzésével. (Pedig, ha tudták volna, hogy úgy értékesebb...)

A képen ugyan nem látszik jól, de az anyósülés hiányzik. A modell mintájául választott mexikói taxik ugyanis így készültek: könnyebben lehetett beszállni és némi csomagot is el lehetett helyezni az utastérben.

Limai illetőségű bérautó, szintén 1:43-as méretarányban.

Egymás mellett a valóságban együtt nemigen látható két dél-amerikai taxi.

A Matchbox is ábrázolt sárga színű bogártaxit...

...meg fehéret is.

A Maisto ezt nem gondolhatta komolyan. Ültetett topchop ovál taxi. Na persze....

Gyufásdoboznyi droszt

Kevesen tudják, hogy a 411-es Volkswagent is léghűtéses boxer farmotor hajtja.

Taxizásra alkalmasabb, mint nagypéldányszámú márkatársa: négy ajtóval és nagyméretű csomagtartóval bír:

Hasonlítsuk össze a Minichamps 1:43-as modelljeit egymással.

Úgy tűnik, nemcsak az én fantáziámat mozgatta meg a számítógép egere és a Bogár közti hasonlóság.

lásd: http://picivw.blog.hu/2011/02/10/atalakitas_2_resz_1#more2652281

Figyelem! A következő képek termékmegjelenítést tartalmazhatnak. Ezennel kijelentem, hogy a képeken esetleg felfedezhető gyártókkal az égvilágon semmiféle kapcsolatom a termékeik használatán kívül nincs. Nem is szeretném ezeket semmiféle módon minősíteni.

Míg jómagam a kipufogó helyén vezettem ki az egér vezetékét és a két hátsó lámpa volt az egér két gombja, a profi gyártó fordított egyet a Bogáron: a csomagtartó két oldala az egérgomb és a vezeték elöl jön ki a kisautóból. Van még egy egérgörgő is a bogáron: a csomagtartó díszléce szolgál erre a célra. Külön szolgáltatás, hogy a Bogár fényszórói és féklámpái működés közben világítanak.

Úgy gondolom egyértelmű, hogy ezt a fejezetet a Bogártaxi-egér segítségével szerkesztettem.

Nem nehéz kitalálni melyik az egérbogár és melyik a modell.

1985-ben álltak neki az első igazi magyar versenypálya építésének. Rekordidő alatt készült el: már 1986 márciusában megrendezték a megnyitó versenyt.

Az évek során többször is módosították-átépítették az aszfaltcsíkot. Az interneten található képek szerint mostanában valahogy így néz ki a pálya:

És most valami egészen más...

Egy fórumon már dicsekedtem egy modellbörzén történt igen kedvező beszerzésemmel. Róluk van szó:

Azt is ígértem ott, hogy bemutatom őket a Hungaroringen. Nos, az igazi Ring egy kicsit nagy lenne nekik, építettem tehát egy saját, kisméretű mását a versenypályának. A rendelkezésemre álló Faller pályaelemekből a következő animáción látható alkotást sikerült megszerkeszteni. Nem egészen hű mása az eredetinek, de ez is rekord idő alatt készült el.

Az első tesztkört egy F1-es Ferrari tette meg:

Néhány közelebbi kép az ádáz küzdelemről:

Két ízben is rendeztek már évadnyitó bogárhátú seregszemlét a Hungaroringen, így nem meglepő a kitinpáncélosok látványa a versenypályán.

Lássuk őket mozgás közben is!

Az első személyes élményem a Hungaroringről még 1994-ből való. Egy pénteki F1 szabadedzésen voltunk a kollégáimmal meló ügyben a pályán. A nap végén mentünk egy kört a cimborám uszodakorlátkék bogarával.

A türelmes néző 2:35 előtt tekerje fel bátran a hangerőt és hallani fogja, milyen kitörő örömmel fogadták a lassú ámde jól ismert járművet a szurkolók.

A címben jelölt típus csekély ismeretében kénytelen vagyok az interneten felhalmozott tudásbázisra hagyatkozni.

Ezek szerint a szériát 1963 közepétől 1967 legelejéig gyártották. Szakított a Mercedes az addig megszokott hűtőrács formájával: vízszintes irányban jelentősen megnyúlt és a közepén nagyméretű csillagemblémával díszített hűtőrácsot tervezett a jótollú dizájner. A régi gömbölyded forma is szegletesedett picinyt. A száraz technikai adatokból elég ennyi: a 2308 ccm-s motor 110 kW (korabeli divat szerint 150 lóerő) -t adott le 196 Nm nyomaték mellett. (A fogyasztásról nem sikerült adatot szereznem. Igaz: nem is kerestem nagyon.)

Szerencsére néhány példány igen jó állaptban viselte az idő múlását. Közülük kettővel is sikerült személyesen találkoznom még 2007. nyarán, a Közlekedési Múzeum előtt.

A Matchbox szerencsére hamar felvette választékába a szép autót: az 1969-es katalógusban szerepel. Emlékeim szerint nekem ennél egy-két évvel hamarább került a birtokomba egy modell, de sajnos katalógusom nincs azokból az időkből. (Volt, de elkallódott, legnagyobb sajnálatomra. A Deák-téri Hobby-boltban lehetett kikönyörögni egy-egy példányt.)

Eredetileg nem járt hozzá sofőr, de én egy másik mecsbokszból átültettem a pacákot a kabrióba. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy miért és honnan...

Természetes, hogy más modellgyártó fantáziáját is megmozgatta a roppant dekoratív jármű. A máig létező dán modellgyár, a Tekno is ábrázolta a járművet, 1:43-as méretben. Ez a modellgyár manapság leginkább kamionokkal és egyéb haszonjárművekkel foglalkozik - őszinte sajnálatomra.

Így nézett ki a modell és az ő puritán doboza: (internetről vadászott kép)

A '70-es évek legelejét írjuk. Egy már akkor és még ma is nagy autómodell gyűjtő gimis osztálytársamnak volt egy ilyen autója, amit csodálva és nyálcsorgatva bámultam.

Szüleimnek sikerült szert tenniük egy bécsi hajóútra, amit a szakszervezet indított. Óriási szerencse kellett egy ilyen beutalóhoz akkoriban. A rengeteg élmény és fénykép mellett hoztak nekem valamit. Nem az akkoriban divatos nájloninget, nem is orkánkabátot (emlékszik még valaki ezekre?) sőt még csak nem is Levi's farmert, hanem egy autómodellt. Jól tették, örök hála nekik érte. A ruhadarabok azóta már régesrég a szemétben végezték volna, de ez a modell máig legmegbecsültebb és legféltettebb darabja gyűjteményemnek. Látszik ugyan rajta némi kopás, hiszen mindössze az utóbbi 40 évben vitrinmodell, előtte napi használatban volt...

Még újkorában, hirtelen elhatározásból úgy döntöttem ifjú és bohó fejemmel, hogy valamiféle egyedi jelleget kölcsönzök az autónak. Arra gondoltam, hogy egy országjelzés milyen szépen mutatna a csomagtartón. Sajnos csak keletnémet zászló volt elérhető a maradék repülőgépmodell matricáim között. Német-német - gondolhattam akkoriban. Ma már nem tenném, de így marad a modell, emlékeztetve a régi időkre.

A modell hátsó kerekei rugóznak, az első kerekei kormányozhatók (erre még majd később visszatérek), minden nyitható alkatrésze nyílik, a csomagtartóban kivehető pótkerék búvik meg. (Dísztárcsával! Úgy látszik örök búbánatom: miért ábrázolják a modellgyártók szerelt dísztárcsával a pótkereket!!)

Az ülések előre-hátra mozgathatók és a támlájuk dönthető:

Az alvázon a figyelmes szemlélőnek feltűnhet egy pici piros pötty. Ezt a pöttyöt egy ügyes szerszámmal - mondjuk egy órás csavarhúzóval megnyomva és az első lökhárítót előrefelé mozgatva érdekes dolgok történnek. A felvétel nem gyorsított!!

Az ajtók, a műszerfal és a szélvédők is kivehetők, de inkább kíméltem ezúttal a sokat megélt oldtájmert.

Az összerakás hasonlóan egyszerű, bár egy kicsit lassabb. Annak idején, fénykoromban majdnem ugyanannyi ideig tartott az összerakás, mint szétszerelés. Hiába, múlik az idő...

Egy szerencsés, bogaras kollégámnak - akit már Faller-ügyben is megismerhettünk- van egy hasonló, ugyanettől a gyártótól származó, ámde vérveres példánya. Néhány fotó erejéig kölcsön adta a járművét. Hajaznak ezek a képek a bejegyzés elején látható, Közlekedési Múzeum előtt készültekre.

Az ő egyedi országjelzése mintha jobban sikerült volna... (A rendszámot most ne nézzük: fiatal volt ő is, és hozzám hasonlóan bohó.)

Neki a motorházteteje, nekem a csomagtartó nem marad nyitva magára hagyva. Érdekes.

Fehér autó, piros belső, fekete kormány. Piros autó, fekete belső, piros kormány. Tudtak ezek élni akkoriban!!

Vegyük csak elő a vörös-cián 3D-s szemüveget!

A hagyományokhoz híven hasonlítsuk össze a járművet a mindenki által jól ismer népautó kabrió változatával! (Ne tegyük messzire azt a szemüveget, még szükség lehet rá.)

A Matchbox sajnos nem gyártott fedél nélküli bogarat, így egy '60-as évek-beli keménytetős modellel kell beérnie az olvasónak.

Újra elő a szemüveggel!

Az 1950-es évek vége és az 1960-as évek országúti és városképének meghatározó és figyelemreméltó eleme volt a farmotoros Ikarus autóbusz.

"1954-ben hatalmas meglepetéssel szolgált az IKARUS gyár: megindította az Ikarus 55 típusú, nagyméretű önhordó-vázas, farmotoros távolsági autóbusz sorozatgyártását. Vonalvezetése, szerkezeti megoldásai forradalmi újítást jelentettek az autóbuszgyártás történetében."

Részlet az "IKARUS 1948-1963" c. kiadványból

Készült a járműből majd' 20 éves pályafutása során ('72-ben fejezték be a gyártást a székesfehérvári üzemben) többféle, nemcsak apró részleteiben különböző változat: városi, távolsági, "luxus" kivitel egyaránt. Szerencsére nagyon bőséges az információ az interneten, érdemes az érdeklődőknek böngészni.

A számomra eddig ismeretlen "Editions Atlas" modellgyártó forgalmazza a fémből gyártott, kézzel festett, figyelemreméltó részletességgel készült 1:72-es méretarányú modellt. A vörös-cián 3D-s szemüveg elengedhetetlen a képek megtekintéséhez.

(A továbbiakban félre lehet tenni a szemüveget!)

Az interneten találtam a modell eredetijéről is képeket, korabeli és felújított állapotában egyaránt. A modell majd' minden apró részletében megegyezik az eredetivel, talán csak a dísztárcsák és a ködlámpák nem sikerültek teljesen.

Ilyen volt a modell eredetije '60-as években..

.. és napjainkban, felújított állapotban:

"Picit" manipulált fénykép, szintén az internetről vadászva:

Lássuk egy kicsit közelebbről a szép modellt:

Hasonlítsuk össze méreteit szokás szerint a sokak által ismert népautóval (és népkisbusszal)

(Nem defektes szegény Ikarus, hanem a szivacs alap nehezen viseli a nagy súlyt)

Farmotorosok

Végül a sok internetes kép után egy személyes vonatkozású felvétel egy korabeli, 1:1 méretarányú járműről. A kép valamikor 1964 nyarán készült, egy vállalati kirándulás alkalmával. A képen természetesen egy farmotoros Ikarus látható. A képet nem én készítettem, hiszen akkoriban az önkioldó nem volt igazán elterjedt. Jómagam a volán mögött vagyok megfigyelhető...