A címben jelölt típus csekély ismeretében kénytelen vagyok az interneten felhalmozott tudásbázisra hagyatkozni.
Ezek szerint a szériát 1963 közepétől 1967 legelejéig gyártották. Szakított a Mercedes az addig megszokott hűtőrács formájával: vízszintes irányban jelentősen megnyúlt és a közepén nagyméretű csillagemblémával díszített hűtőrácsot tervezett a jótollú dizájner. A régi gömbölyded forma is szegletesedett picinyt. A száraz technikai adatokból elég ennyi: a 2308 ccm-s motor 110 kW (korabeli divat szerint 150 lóerő) -t adott le 196 Nm nyomaték mellett. (A fogyasztásról nem sikerült adatot szereznem. Igaz: nem is kerestem nagyon.)
Szerencsére néhány példány igen jó állaptban viselte az idő múlását. Közülük kettővel is sikerült személyesen találkoznom még 2007. nyarán, a Közlekedési Múzeum előtt.
A Matchbox szerencsére hamar felvette választékába a szép autót: az 1969-es katalógusban szerepel. Emlékeim szerint nekem ennél egy-két évvel hamarább került a birtokomba egy modell, de sajnos katalógusom nincs azokból az időkből. (Volt, de elkallódott, legnagyobb sajnálatomra. A Deák-téri Hobby-boltban lehetett kikönyörögni egy-egy példányt.)
Eredetileg nem járt hozzá sofőr, de én egy másik mecsbokszból átültettem a pacákot a kabrióba. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy miért és honnan...
Természetes, hogy más modellgyártó fantáziáját is megmozgatta a roppant dekoratív jármű. A máig létező dán modellgyár, a Tekno is ábrázolta a járművet, 1:43-as méretben. Ez a modellgyár manapság leginkább kamionokkal és egyéb haszonjárművekkel foglalkozik - őszinte sajnálatomra.
Így nézett ki a modell és az ő puritán doboza: (internetről vadászott kép)
A '70-es évek legelejét írjuk. Egy már akkor és még ma is nagy autómodell gyűjtő gimis osztálytársamnak volt egy ilyen autója, amit csodálva és nyálcsorgatva bámultam.
Szüleimnek sikerült szert tenniük egy bécsi hajóútra, amit a szakszervezet indított. Óriási szerencse kellett egy ilyen beutalóhoz akkoriban. A rengeteg élmény és fénykép mellett hoztak nekem valamit. Nem az akkoriban divatos nájloninget, nem is orkánkabátot (emlékszik még valaki ezekre?) sőt még csak nem is Levi's farmert, hanem egy autómodellt. Jól tették, örök hála nekik érte. A ruhadarabok azóta már régesrég a szemétben végezték volna, de ez a modell máig legmegbecsültebb és legféltettebb darabja gyűjteményemnek. Látszik ugyan rajta némi kopás, hiszen mindössze az utóbbi 40 évben vitrinmodell, előtte napi használatban volt...
Még újkorában, hirtelen elhatározásból úgy döntöttem ifjú és bohó fejemmel, hogy valamiféle egyedi jelleget kölcsönzök az autónak. Arra gondoltam, hogy egy országjelzés milyen szépen mutatna a csomagtartón. Sajnos csak keletnémet zászló volt elérhető a maradék repülőgépmodell matricáim között. Német-német - gondolhattam akkoriban. Ma már nem tenném, de így marad a modell, emlékeztetve a régi időkre.
A modell hátsó kerekei rugóznak, az első kerekei kormányozhatók (erre még majd később visszatérek), minden nyitható alkatrésze nyílik, a csomagtartóban kivehető pótkerék búvik meg. (Dísztárcsával! Úgy látszik örök búbánatom: miért ábrázolják a modellgyártók szerelt dísztárcsával a pótkereket!!)
Az ülések előre-hátra mozgathatók és a támlájuk dönthető:
Az alvázon a figyelmes szemlélőnek feltűnhet egy pici piros pötty. Ezt a pöttyöt egy ügyes szerszámmal - mondjuk egy órás csavarhúzóval megnyomva és az első lökhárítót előrefelé mozgatva érdekes dolgok történnek. A felvétel nem gyorsított!!
Az ajtók, a műszerfal és a szélvédők is kivehetők, de inkább kíméltem ezúttal a sokat megélt oldtájmert.
Az összerakás hasonlóan egyszerű, bár egy kicsit lassabb. Annak idején, fénykoromban majdnem ugyanannyi ideig tartott az összerakás, mint szétszerelés. Hiába, múlik az idő...
Egy szerencsés, bogaras kollégámnak - akit már Faller-ügyben is megismerhettünk- van egy hasonló, ugyanettől a gyártótól származó, ámde vérveres példánya. Néhány fotó erejéig kölcsön adta a járművét. Hajaznak ezek a képek a bejegyzés elején látható, Közlekedési Múzeum előtt készültekre.
Az ő egyedi országjelzése mintha jobban sikerült volna... (A rendszámot most ne nézzük: fiatal volt ő is, és hozzám hasonlóan bohó.)
Neki a motorházteteje, nekem a csomagtartó nem marad nyitva magára hagyva. Érdekes.
Fehér autó, piros belső, fekete kormány. Piros autó, fekete belső, piros kormány. Tudtak ezek élni akkoriban!!
Vegyük csak elő a vörös-cián 3D-s szemüveget!
A hagyományokhoz híven hasonlítsuk össze a járművet a mindenki által jól ismer népautó kabrió változatával! (Ne tegyük messzire azt a szemüveget, még szükség lehet rá.)
A Matchbox sajnos nem gyártott fedél nélküli bogarat, így egy '60-as évek-beli keménytetős modellel kell beérnie az olvasónak.
Újra elő a szemüveggel!
