Elöljáróban le kell szögeznem, hogy ennek a bejegyzésnek az aktuálpolitikához semmilyen formában, még utalás szintjén sincs köze. Csakis és kizárólag az önerőből mozogni képtelen kisautók irányításáról lesz szó. Ennek következtében sem a robbanómotor sem az elektromechanikus erőforrás által hajtott apró járműveknek a vezetékes avagy rádióhullámok útján történő irányítása nem témája kis dolgozatomnak.
Még a hatvanas évek hajnalán szembesültek a kisautógyártók egy igen nagy hiányossággal, jelesen azzal a ténnyel, hogy apró járműveik kvázi irányíthatatlanok! Képzeljük csak el: csemetéink kénytelenek voltak mintegy driftelve venni a kanyarokat, kockáztatva ezzel a szőnyeg, a parketta esetleg az abrosz épségét. A kerekek ilyen rendkívüli igénybevételéről most ne is szóljunk.
A Matchbox fejlesztői is belátták, hogy sürgősen változtatni kell ezen a tarthatatlan helyzeten. Összedugták tehát fejeiket, ötlet ötletet követett, míg született egy nagyszerű megoldás. Az akkoriban -és máig is- nagyon népszerű Ford Mustang Fastback verzióját szemelték ki, hogy bemutassák találmányukat. Az 1967-es katalógusukban az alábbi képekkel kápráztatták el a reménybeli vevőket:
Valahogy így nézett ki az üzletek polcán a modell:
Az következő mozgóképen láthatjuk, miről is van szó. Míg az elegáns Rolls Royce kínlódik a kanyarokkal, addig a sportos Mustang igen szép ívben veszi azokat.
A kis Mustang büszke tulajdonosa hüvelykjének apró mozdulataival fölényes biztonsággal irányíthatja apró járművét. Lássuk, hogyan is teszi ezt!
Természetes, hogy nem pihentek meg babérjaikon a Matchbox fejlesztői. Joggal érezték úgy, hogy az autó oldalát elcsúfító vezérlő pöcök nem túl elegáns. Kitalálták tehát az általuk "Auto Steer"-nek nevezett technológiát.
Látható, hogy a Mustang nem büszkélkedik ezzel az emblémával, ellenben pl. az akkori 62-es sorszámú Mercury Cougar igen!
Az új módszerrel az autót elejének kis nyomásával lehet irányítani, így nem ormótlankodik oldalán a kormányt helyettesítő pöcök.
Nézzük, hogyan boldogul egy szlalommal
Valljuk be: nem az igazi. Érezték ezt a gyár nagyokosai is, és újabb ötlettel álltak elő, amit "True Guide Steering" zengzetes névvel illettek. Ezt a verziót kizárólag a kb. 1:43-as méretarányú, King Size szériában alkalmazták.
Lássuk, hogy a Mercury Cougar nagy testvére hogyan boldogul a szlalommal:
Egy fokkal jobb. Közben a dán Tekno nevű modellgyár is kísérletezett a kormányozható modellekkel. Ők is a jármű elejének enyhe nyomásával vették rá járműveiket a kanyarodásra. Így tud szlalomozni a Tekno már régebben megismert 1:43-as méretarányú Mercedes 230-asa:
Ez már döfi! A kezdő járművezetők még gyakorolhatnak is a jól irányítható kis autóval. Ilyen pl. egy parkolás a Mercivel
Más modellgyártók természetesen más utat jártak be. A Corgi például ezzel a megoldással próbálkozott:
Magával az irányítással nincs is baj, de a kinézet...
Kicsit ütött-kopott szegény jármű. Valószínűleg sokat játszottak vele, jól tették.Itt látszik, mennyire mozgékony a kb. 1:43-as méretarányú apróság.
Neves gyártók vitrinmodelljeinek első kerekei is kormányozhatóak:
1:43-as méretarány
1:24
1:18
Együtt a főszereplők
Búcsúzóul egy költői kérdés: van értelme ezen kisautók kormányozhatóságának fejlesztésébe és gyártásába energiát fektetni?
