Gerhard Oettinger (1920-1997)
A fiatal német gépészmérnök a háború után, tanulmányai befejeztével vállalkozásba fogott: mindenféle járműveket javított. Korán megtapasztalta, hogy könnyen szerelhető az akkoriban már igen népszerű Volkswagen. Rájött arra is, hogy érdemes a gyári alapelvek megtartásával (léghűtéses boxer farmotor), de jó néhány fontos alkatrész módosításával megnövelni az autó teljesítményét.
A sorozatban gyártott alkatrészeket áttervezte és válogatott anyagokból egyedileg, igen precízen munkálta meg. Megnövelte pl. a hengerűrtartalmat, átméretezte a főtengelyt, szelepeket, hajtókarokat, néha ikerporlasztókat, elektronikus gyújtást is alkalmazott.
A megnövelt teljesítmény miatt a sebességváltón, fékeken, felfüggesztésen is módosítani kellett.
Ráállt a műhely az utólag felszerelhető készletek kifejlesztésére is, amik a megbízható mindennapi használat mellett egy versenygép vezetésének az élményét is biztosították. OKRASA néven forgalmazta a cég ezeket a készleteket.
A belbecs mellett hozzányúlt a külcsínhez is. A külső apró módosításai jelezték a hozzáértőknek, hogy nem szériabogárról, hanem egy Oettinger-ről van szó. Egyedi fényezés, egyedi felnik, ültetés, spoiler, sportülések és sportkormány, nem hétköznapi műszerfal: mind-mind arra utalt, hogy a megszokott bogárforma valami mást takar.
Rábukkantam a világhálón egy fényképre, ami egy Oettingert ábrázol. Az alap egy 1983-as évjáratú 1200ccm-es, Mexikóban készült bogár. Korlátozott példányszámban lehetett Németországban hozzájutni ezekhez a módosított járművekhez. (Ekkor Németországban már nem gyártottak bogarat, a hazai igényeket tengerentúli exportból elégítették ki.) 
Megfigyelhető az egyedi fényezés, az arany színű Jubileum felni, a karosszéria színére fújt lökhárító, az első spoiler. A hátsó kerék előtt a fellépőnél, a motorháztetőn és a spoileren diszkrét felirat hirdeti, hogy az autó Oettinger mester műhelyéből jött.
Az információim szerint a következő módosításon estek át ennek a szériának a járművei:
- a sztenderd 1200ccm-s motort 1300ccm-es váltotta fel
- a teljesítmény 25kW-ról 38kW-ra nőtt
- a végsebesség 116km/h-ról 153km/h-ra nőtt
- négyküllős sportkormány váltotta fel az eredetit
- elől enyhe ültetést kapott
- tárcsafékek az első kerekeken
- olajhőmérőt is szereltek a műszerfalra
- első spoiler került a jármű orrára
- speciális fényezés arany színű díszcsíkokkal
Említettem már, hogy érdemes néhány megbízható weboldal hírleveleit elolvasni. Nagyon sokszor lehet elcsípni igen kedvező árú termékeket: kifutó készletet kínálnak nyomott áron, vagy éppen bevezetés előtt, előjegyzésre, a majdani ár töredékéért csinálnak kedvet egy-egy új sorozathoz. Így bukkantam egy olasz weboldalon az általam eddig nem ismert OttO autómodellgyár egyik új járművére. Lehet , hogy a tervező is látta az előbbi képet, hiszen ugyanezt a járművet jelentette meg 1:18 méretarányban.
Egyszerű, fehér kartondoboz rejti a járművet védő hungarocell-bölcsőt. Nincs ezzel semmi baj, a legszebb modellem, a Schuco Última Ediciónja is hasonló, biztonságos csomagolásban érkezett. Az OttO sem követte más gyártók gyakorlatát, amelyek vitrinszerű, polcra is kitehető csomagolásban forgalmaznak (Bburago, Minichamps, Norev, stb.)
A hungarocell dobozt szétnyitva még mindig nem tűnik elő a jármű, mert műanyag zacskó és vékony papírcsomagolás borítja. Óvatosan kell előbányászni a járművet, hogy végre megcsodálhassuk.
Vegyük csak elő a jó öreg vörös-cián 3D-s szemüvegünket!
Elismerésre méltó a modell kidolgozása: minden apró részlet a helyén.
Jellegzetes, kockás üléshuzat...
... módosított műszerfal...
... külső-belső: minden a legnagyobb rendben!
A hátsó szélvédő fűtőszáljai, a szellőző belső nyílásai is tökéletesek!
Sajnos nem mondható el ez a modell egészéről... Az alváz pl. éppenhogycsak jelzésértékű, gyufásdoboznyi autókon is láttam már szebbet-valósághűbbet.
Nehezen gördülnek a kerekek, az első kerékpár nem kormányozható. Ez lenne a legkisebb baj, hiszen vitrinmodellről és nem játékszerről van szó. Megbocsáthatatlan viszont, hogy -ebben a méretarányban szinte kötelezően- nem nyitható a járművön semmi. Ennek következtében csak nehezen lehet megcsodálni az egyébként igen szépen és részletesen kidolgozott belteret (tetőkárpit, napellenzők, oldalkárpitok) és elmarad a motortér bemutatása is. Valószínűleg emelte volna az árat, ha ezeket is láthatnánk, de talán megérte volna. (Utánajártam a modellgyár egyéb termékeinek: sajnos teljesen mellőzik a nyitható alkatrészeket. Nagy kár...)
Lépjünk túl ezeken a hibákon, és gyönyörködjünk a fekete Oettinger bogár hasonló évjáratú kisszériás fehér JeansBug társágában készült képeken.
