Ígértem máshol, hogy kritikus leszek. Lássátok.
Magával a kiadvánnyal az égvilágon semmi bajom. Figyelemre méltó, hogy egy olyan gyűjtői szegmenst céloztak meg, amit a nagynevű gyártók hanyagolnak.
Elismerésre méltó továbbá az a törekvés is, hogy nem csupán ábrázolják-bemutatják a modelleket, hanem némi ismeretterjesztő füzeteket is mellékelnek melléjük.
Nagyon szépen köszönöm ezeket a magam részéről. Hálás vagyok értük, igazán...
Az egy másik kérdés, hogy milyen a füzetben szereplő információk minősége. Jómagam nem vagyok teljesen otthon a témákban. Amikben félig-meddig érintett vagyok, azokhoz hozzá szólok.
Ilyen például a legutóbb megjelent VW T2-t ábrázoló makett.
Létezik egy ilyen bejegyzésem is a régmúltról, akkor is segítséget kértem:
https://picivw.blog.hu/2011/04/01/haszongepjarmuvek_2_resz_t2
A fiam buszát volt szerencsém néhány alkalommal vezetni, meg még szerelgetni is. Köszönet és hála érte.
A téma tehát nem idegen.
Szóval a kiadvány:
Ár-érték arányban nagyon is megfelelő. Messze nem játékszer, nem is egy Welly tucat-hátrahúzós modell, ami bármely játékboltban bagóért felénk jön. El kell mondjam, nem is egy vitrinmodell (Norev, Schuco vagy Minichamps). Nem az a kategória, egy másik kávéház...
Szóval megfelel. Még gyűjtők számára is elfogadható minőség, főleg úgy, hogy az egyéb, engem jóval kevésbé érdeklő és ismerő járműtípusokat is megjelentetik.
Lássuk hát a T2-t!:
Vitrinmodellnek semmiképp, bliszternek is csak kis jóindulattal nevezhető átlátszó műanyag izé rejti a kisbuszt. A mellékelt újság viszont dekoratív.
Picit rontja az élményt, hogy a modell egy világoskék-fehér T2A, míg az újságban leginkább egy narancs T2B látható. Igaz, hogy az újságban bemutatott jármű tökéletes (felújított?) állapotban van, de akkor a modell miért más színű és évjáratú? A rendszámokat pl. már meg sem említem...
Sikerült a szellőzőrács ábrázolása is. A különböző alkatrészek - fényszórók, ablaktörlők, tükrök, lámpatestek - is mutatják, hogy nem játékszer készítése volt a gyártó szándéka. De miért egy libafosszínű T2B képe van az újságban? Nem sikerült képet szerezni egy kék-fehér T2A-ról? A pótkereket pl. már meg sem említem...
Következetesen "hippibusz" címmel illetik a T2-t. Az előd T1-ről és annak keletkezéséről érintőlegesen említést tesz a kiadvány. Meg lehetett volna jegyezni - ha már ilyen-olyan okból képet nem közölnek - hogy az előd T1, a jellegzetes fényezésű, osztott szélvédős kisbusz volt az igazi, Woodstock-ban is felbukkanó hippibusz. A T2-t a "Vissza a jövőbe" című filmek "terroristabusz"-aként szokás emlegetni mifelénk.
Ezen a képen az archív felvételek mellett egy erősen lepukkant műszerfal látható az újságban. Kár.
Maga a modell egyébként hátulnézetben meggyőző képet mutat.
Itt legalább egy többé-kevésbé színhelyes grafikán mutatják be a járművet. Az évjáratot is sikerült eltalálni, a bajszos vezetőtől tekintsünk el, bár az évjárat valószínűleg stimmel. A rendszámokat pl. már meg sem említem...
Sajnálatos, hogy a modell fekete belvilággal készült, az ajtajai nem nyithatóak, így nem lehet fényképet készíteni a belsőről. Annyi azért látható kis ügyességgel-lámpával-nagyítóval, hogy a műszerfal és az ülések elfogadhatóan sikerültek. A pótkerék viszont hiányzik.
Ismét egy elölnézet (mintha zöld lenne a modell, de nem az! Bocsesz...). A füzetben a patika állapotú, narancs színű T2B belseje és az ott bemutatott részletek igen meggyőzőek. Kár, hogy semmi köze a modellhez, de a szándékot értékelem.
És most jöjjön egy kis összehasonlítás! 1:43-as méretarányban a DeAgostini és a Schuco modellje. Mint már említettem volt, nem ugyanaz a kategória!
Mi a túró az a legömbölyített négyzet ott a DeAgostini oldalán? Tanksapka-ajtó nem lehet, hiszen a VW -nagyon bölcsen- hátrébb helyezte a T2-n a tanknyílást, hogy még nyitott oldalajtónál is zökkenőmentesen lehessen üzemanyagot vételezni. A kék-fehér modellen is látható ez a hátrébb helyezett, nem ajtóval fedett nyílás. Akkor mi a fene az a négyzet???
Amúgy látható még a képeken is, hogy a Schuco belseje jobban kidolgozott. Mintha említettem volna, hogy a két modell nem ugyanaz a kávéház.
Vegyünk is búcsút tőlük. Köszönöm a DeAgostininek(nak) az igyekezetet, értékelem a törekvést. Kérem, hogy építő kritikának vegyék a beírásom (feltéve, hogy bárki is olvassa azt)
