Ebben a fejezetben nem lesznek járművek. Sem kicsik, sem nagyok. Cserében rengeteg kép lesz látható.
Sajnálom, ha ezzel bárkinek is csalódást okozok.
Az évek során volt alkalmam néhányszor személyesen találkozni zenészekkel, zenei témájú könyvek szerzőivel. Nem vagyok autogramvadász, de párszor éltem a lehetőséggel és begyűjtöttem pár aláírást.
A '90-es évek végén a Molnár testvérpár jelentetett meg egy akkor hiánypótló kötetet egy zenekar munkásságáról. Irodalmi és lexikális részre tagozódott a könyv. A véletlen folytán volt szerencsém többször is hosszasan elbeszélgetni az egyik szerzővel, aki dedikálta a könyvet.
A Petőfi Rádióban a '80-as, '90-es években hallható volt egy folytatásos zenei sorozat, amiben egy-egy előadó életművét mutatták be. A Black Sabbath és Ozzy munkásságát ismertető adásfolyam zenei szerkesztőjével összehozott a véletlen - azóta is jó barátságban vagyunk. Szakács Gábor zenész ismertette az aktuális lemezt, könyvet is jelentetett meg a műsorról. Több ízben is beszéltem vele, de a könyv sajnos nem volt nálam. Dedikálta nekem viszont a zenei szerkesztő, Bozsik József.
Nick Mason, a Pink Floyd dobosa (aki mellesleg az egyetlen személy, aki a tagcserék ellenére az összes Pink Floyd lemezen és koncerten szerepelt) írt egy személyes hangvételű könyvet a banda életéről. Ez a könyv magyarul is megjelent, volt lehetőség szervezett körülmények között személyesen is aláírást kérni a szerzőtől.
Presser Gábor 1982-ben adta ki szintetizátorlemezét. A budai Skála hirdetett dedikálást. Aznap éppen arrafelé volt dolgom, hónom alá csaptam a lemezt. Szerencsémre nem voltak sokan a pultnál. Szót váltani a művésszel sajnos nem lehetett.
Egy régi Húsvétot barátainkkal egy alföldi termál kempingben töltöttünk: ők lakókocsiban, mi bungalóban. Az egyik délelőtt egy szomszédos bungalóból Somló Tamás támolygott elő álmosan. Fennhangon teafűért kiáltott. Kapott tőlünk és egyúttal a frissen megjelent lemeze borítóját is a kezébe nyomtuk, aláírás céljából. Megköszönte a teafüvet, aláírta a borítót, de nem volt hosszas beszélgetésre képes állapotban. Kár.
A Dream Theater nevű amerikai prog-rock-metál csapat először járt Magyarországon 1998-ban, frissen megjelent lemezük bemutató turnéja egyik állomásán. Egy népszerű lemezbolt szervezett dedikálást. Az új lemez sajnos még nem volt kapható kis hazánkban, így régebbi borítókra kértünk aláírást.
Carl Palmer az Emerson, Lake & Palmer legendás trió dobosa új együttesével rendszeresen visszatérő vendége kis hazánknak. 2012 májusában az A38 hajón adott nagy sikerű koncertet Paul Bielatowicz gitáros és Simon Fitzpatrick bőgős társaságában. A koncert után volt lehetőség aláírást kérni és néhány szót váltani a zenészekkel.
Erre a poszterre kivételesen nem személyesen kaptam a névre szóló dedikációt. Sógorom egy jeles évfordulóm tiszteletére kérte meg a bandát az aláírásokra.
Rick Wakeman billentyűmágus 2012-ben látogatott hazánkba, a 20. Gastroblues fesztiválra, Paksra.
Két nagy sikerű koncertet is adott aznap: a Makovecz-féle fa templomban egy szál hangversenyzongorán, majd este a sportcsarnokban a The English Rock Ensemble nevű együttesével. A két koncert között volt lehetőség aláírást kérni és néhány szót is váltani vele. Egy roppant közvetlen, barátságos, nyitott, jó humorú előadót ismerhettünk meg.
Egy számomra igen emlékezetes pillanat: a művész és jómagam.
Legközelebb igyekszem kézzel fogható apróságokat bemutatni.
