Apróságok

Fiam és immár szerzőtársam, BlackP újabb írása és képei:

Az előző cikkel kapcsolatban mind elismerésként, mind kritikaként megkaptam, hogy hozza az eddigi bejegyzések stílusát, színvonalát. Ez tudatos volt, mert egyrészt nem akartam vendégként felfordulást okozni, másrészt ha valami nem romlott el, azt ne javítsd meg, szokta a feleségem mondani. Miért kéne egy tök jó struktúrán alakítani? Azért megvallom az előző bejegyzéshez mankónak használtam a korábbiakat, a mostanit megérzésből írom. 

Hogy a témánál maradjak, ismét egy témán kívüli járművet mutatok be. Viszont a blog címe aprók, nem apró bogarak, szóval úgy vélem minden, ami a mini tárgysátramba befér, az itt is helyet kaphat a tulaj engedélyével :)

 Tehát az alany gyártója a méltán (nem) ismert Tema Toys. Hogy mit érdemes tudni róluk? 1:43-as és 1:87-es méretarányba gyártanak fém maketteket 500db-tól felfelé cégek megrendelésére (Posta, fuvarozók, taxik, de gondolom az én bogaram is legyártanák, ha pont 501db kellene). Festik a feliratokat, tehát nem egy felmatricázott filléres cucc, mondja a weboldal.

A doboz alján már árulkodó felirat a megrendelőről, illetve a makett licenszéről.

 Az izgalom drámai, kivillan a fent említett festés is

 És akkor totálban a doboz. Az éles szeműek már látják, a többieknek felhívom a figyelmét a hátsó kerekek mögötti zacskóra, ebben érkezett a visszapillantó tükör. Ez lehet kedvesség a szállítási sérülések elkerülésére és spórolás is (nem kell egy betanított munkás a bepasszintására). Útmutató nem érkezett a felszereléshez, de nem is került volna rá sor, túl könnyű elhagyni.

Kicsomagolva (és konstatálva, hogy rossz fehéregyensúlyt használtam eddig) a makett teljes pompájában.

 Jöjjenek a részletek. A vontatmány hátulja, a teljes vontatmány leakasztva a traktorról (egy darabig néztem, mire rájöttem, hogy levehető) és maga a traktor. 

Ilyen méretarányban sok részletre nem szabad számítani, de szerintem teljesen vállalható. Nem egy vitrin makett, de talán több, mint gyerekjáték. Pont jó egy irodai asztalra dísznek.

Ígértem máshol, hogy kritikus leszek. Lássátok.

Magával a kiadvánnyal az égvilágon semmi bajom. Figyelemre méltó, hogy egy olyan gyűjtői szegmenst céloztak meg, amit a nagynevű gyártók hanyagolnak.
Elismerésre méltó továbbá az a törekvés is, hogy nem csupán ábrázolják-bemutatják a modelleket, hanem némi ismeretterjesztő füzeteket is mellékelnek melléjük.
Nagyon szépen köszönöm ezeket a magam részéről. Hálás vagyok értük, igazán...
Az egy másik kérdés, hogy milyen a füzetben szereplő információk minősége. Jómagam nem vagyok teljesen otthon a témákban. Amikben félig-meddig érintett vagyok, azokhoz hozzá szólok.
Ilyen például a legutóbb megjelent VW T2-t ábrázoló makett.
Létezik egy ilyen bejegyzésem is a régmúltról, akkor is segítséget kértem:

 https://picivw.blog.hu/2011/04/01/haszongepjarmuvek_2_resz_t2

A fiam buszát volt szerencsém néhány alkalommal vezetni, meg még szerelgetni is. Köszönet és hála érte.

A téma tehát nem idegen.

Szóval a kiadvány:
Ár-érték arányban nagyon is megfelelő. Messze nem játékszer, nem is egy Welly tucat-hátrahúzós modell, ami bármely játékboltban bagóért felénk jön. El kell mondjam, nem is egy vitrinmodell (Norev, Schuco vagy Minichamps). Nem az a kategória, egy másik kávéház...
Szóval megfelel. Még gyűjtők számára is elfogadható minőség, főleg úgy, hogy az egyéb, engem jóval kevésbé érdeklő és ismerő járműtípusokat is megjelentetik.

Lássuk hát a T2-t!:

Vitrinmodellnek semmiképp, bliszternek is csak kis jóindulattal nevezhető átlátszó műanyag izé rejti a kisbuszt. A mellékelt újság viszont dekoratív.

Picit rontja az élményt, hogy a modell egy világoskék-fehér T2A, míg az újságban leginkább egy narancs T2B látható. Igaz, hogy az újságban bemutatott jármű tökéletes (felújított?) állapotban van, de akkor a modell miért más színű és évjáratú? A rendszámokat pl. már meg sem említem...

Sikerült a szellőzőrács ábrázolása is. A különböző alkatrészek - fényszórók, ablaktörlők, tükrök, lámpatestek - is mutatják, hogy nem játékszer készítése volt a gyártó szándéka. De miért egy libafosszínű T2B képe van az újságban? Nem sikerült képet szerezni egy kék-fehér T2A-ról? A pótkereket pl. már meg sem említem...

Következetesen "hippibusz" címmel illetik a T2-t. Az előd T1-ről és annak keletkezéséről érintőlegesen említést tesz a kiadvány. Meg lehetett volna jegyezni - ha már ilyen-olyan okból képet nem közölnek - hogy az előd T1, a jellegzetes fényezésű, osztott szélvédős kisbusz volt az igazi, Woodstock-ban is felbukkanó hippibusz. A T2-t a "Vissza a jövőbe" című filmek "terroristabusz"-aként szokás emlegetni mifelénk.

Ezen a képen az archív felvételek mellett egy erősen lepukkant műszerfal látható az újságban. Kár.

Maga a modell egyébként hátulnézetben meggyőző képet mutat.

Itt legalább egy többé-kevésbé színhelyes grafikán mutatják be a járművet. Az évjáratot is sikerült eltalálni, a bajszos vezetőtől tekintsünk el, bár az évjárat valószínűleg stimmel. A rendszámokat pl. már meg sem említem...

Sajnálatos, hogy a modell fekete belvilággal készült, az ajtajai nem nyithatóak, így nem lehet fényképet készíteni a belsőről. Annyi azért látható kis ügyességgel-lámpával-nagyítóval, hogy a műszerfal és az ülések elfogadhatóan sikerültek. A pótkerék viszont hiányzik.

Ismét egy elölnézet (mintha zöld lenne a modell, de nem az! Bocsesz...). A füzetben a patika állapotú, narancs színű T2B belseje és az ott bemutatott részletek igen meggyőzőek. Kár, hogy semmi köze a modellhez, de a szándékot értékelem.

És most jöjjön egy kis összehasonlítás! 1:43-as méretarányban a DeAgostini és a Schuco modellje. Mint már említettem volt, nem ugyanaz a kategória!

Mi a túró az a legömbölyített négyzet ott a DeAgostini oldalán? Tanksapka-ajtó nem lehet, hiszen a VW -nagyon bölcsen- hátrébb helyezte a T2-n a tanknyílást, hogy még nyitott oldalajtónál is zökkenőmentesen lehessen üzemanyagot vételezni. A kék-fehér modellen is látható ez a hátrébb helyezett, nem ajtóval fedett nyílás. Akkor mi a fene az a négyzet???

 Amúgy látható még a képeken is, hogy a Schuco belseje jobban kidolgozott. Mintha említettem volna, hogy a két modell nem ugyanaz a kávéház.

Vegyünk is búcsút tőlük. Köszönöm a DeAgostininek(nak) az igyekezetet, értékelem a törekvést. Kérem, hogy építő kritikának vegyék a beírásom (feltéve, hogy bárki is olvassa azt)

Ez egy újabb szokatlan bejegyzés. Nem lesz benne szó autókról, modellekről, még kép sem várható.
Nincs különösebb apropója, hogy éppen most szedtem össze azon gitárosok névsorát, akiket volt szerencsém élőben látni a színpadon.
Puszta felsorolás lesz, sem a fellépések időrendje, sem a látott-hallott produkció minősítése nem szempont.
Annyi csak, hogy szerettem volna összefoglalni és egy listában felsorolni az utóbbi 50 évben az általam látott-hallott előadókat.
Jöjjön akkor a gitárosok névsora, felkészülnek a billentyűsök.
A nevek mellett *-al jelöltem azokat, akik énekükkel kísérték játékukat, vagy éppen az énekük alá gitároztak.
+ jellel illettem azokat, akik már sajnos nem e-világi színpadokon lépnek fel.
Miután fényképeket nem állt módomban készíteni a fellépőkről, így illusztrálni sem tudom a bejegyzésem. Az érdeklődők egyébként rengeteg kép- és hangfelvételt találhatnak róluk a világhálón, némi keresgélés után.

A hazaiak:

Radics Béla * +
Barta Tamás * +
Karácsony János *
Molnár Görgy (Elefánt)
Szörényi Levente *
Sztevanovity Zorán *
Tátrai Tibor
Babos Gyula +
Kékes Zoltán +
Varga János
Gál Gábor

A vendégek:

Alvin Lee * +
Carlos Santana
Ritchie Blackmore
Eric Clapton *
Mark Knopfler *
Mike Oldfield
Paco deLucia
John McLaughlin
Al DiMeola
Rory Gallagher * +
Joe Bonamassa *
Gary Moore * +
Jimmy Page
Martin Barre
Tony Iommi
Mick Box
Steve Morse
Brian May *
Doug Aldrich
John Petrucci
Greg Lake * +

A legutóbbi előadó kapcsán sokan jogosan kaphatják fel fejüket, hiszen a köztudatban az él, hogy Lake az ELP formáció basszusgitárosa volt.
Valóban, legtöbbször a basszusgitárt tartotta kezében. Ugyanakkor figyelemre és elismerésre méltó az akusztikus dobgitáron és a hathúros villanygitáron előadott produkciója.
Gondoljunk csak a Lucky Man-re, a Still..You Turn Me on-ra vagy a Karn Evil 9-ban előadott gitárszólójára.
Ígéretem ellenére itt egy kép, ami bizonyítja, hogy egy koncertturnén kétnyakú (basszus és vezető) gitárt használt.

(Kivételesen a fiam írta ezt a fejezetet, ő is fényképezte saját makettjét. Már szerzőtársam is van!!! )

A Citroen gyár is igen szép múltra tekint vissza, akárcsak a blog fő márkája, a VW. Az első autó 1919-ben gördült le a futószalagról! Ez volt a Type A, ami már sorozatban készült, és már az „alapmodell” is elektromos fényszóróval, önindítóval és pótkerékkel volt felszerelve. A leghíresebb modelljük talán a Kacsa, melyet több, mint 40 éven át gyártottak, követelményei hasonlóan kézzel foghatóak, mint a Bogáré. Sok modell újításai világelsők voltak (a DS modellben jelent meg elsők közt szériaautóban az elektronikus befecskendezés. Az SM modell korának leggyorsabb első-kerék meghajtású autója volt.) 

Nos, ahogy a címből sejteni lehet, nem a fenti járművekről lesz szó a cikkben, hanem egy Xsara Picassoról, illetve annak is egy kicsinyített másáról. A makett, ahogyan az igazi, véletlen jött szembe és nem tudtam otthagyni. 

A makett a Norev cég gyártmánya. Ők már 1945-ben elkezdtek a gyermekjátékok felé kacsintgatni nevezetesen egy karórával, majd 1953-ban piacra léptek az első autóval. Ezt több, elsősorban francia típus követte. Szerencsémre megtartották a francia vonalat és a márkakereskedések részére is készítettek maketteket. Ezek közül való a cikk alanya. Sajnos a papír doboz már nem utazott át az időn, a plexi doboz azonban igen! A tetőn csak egy Picasso felirat díszeleg, lássuk mit rejt.

És itt álljunk is meg egy pillanatra. Látható, hogy ez több, mint egy puszta doboz, ugyanis a gyártó átlósan, sok teret hagyva építette be a makettet, aminek a hátulját egy tükör segít megvizsgálni! Nem egy tucat játékboltos doboz, annyi biztos.

A makett kívülről igen tetszetős, szép az antenna és az ablaktörlők kidolgozása. A tükrök is rendben vannak, illetve még az ajtó zár is kapott ezüst festést. Az autó a gyári könnyűfém felniken áll. A kereke nem kormányozható, ami ebben a méretarányban elnézhető, főleg, hogy ez dísz, nem játék.

 A belső tér kidolgozása is meglepően részletes, a tükör nem a szélvédő anyagából van. A műszerfalon az aprópénz tartó mélyedések ugyanúgy megvannak, mint a kormány mellett a bajuszkapcsolók, a sebességváltó kar, vagy a klímakapcsolók feliratozása. Az ajtók nem nyithatóak, ezért a hátsó üléssorról inkább csak elképzelés lehet, fénykép hiányában elmondom, hogy a fejtámlákra nem fordítottak akkora figyelmet, mint a jobban látható részekre.

Ha a hátsó üléssor nem kidolgozott, akkor az alváz már csak jelzés értékű, a pótkerék stilizált, a végdob ezüst sínű, ez piros pont, ezen kívül inkább csak a gyártó adatai, illetve a motor aljából valamennyi látható. Sebaj, úgysem lesz kivéve.

Ebből a típusból nincs sok makett, ami viszont van, az jól kidolgozott, szépen kivitelezett, igényes csomagolású példány. Igazi polcra való ritkaság, nem gyerekjáték és így is fogom kezelni a továbbiakban. Valószínűleg tovább meglesz, mint az 1:1-es példány.

Ebben a kis dolgozatban nem lesz szó modellekről, kisautókról. Még Volkswagen is csak nyomokban fog előfordulni, apróság meg egyenesen csak a legutolsó képen.
A fejezet főszereplője sokaknak, főleg az idősebb korosztálynak lehet ismerős: az Ikarus 60.

Szokás szerint egy kis történelem (a http://100hires.hu/cikkek/ikarus-jarmucsalad-1950-60-es-evekre-jellemzo-varosi-jellegu-autobuszai honlapról) :

"1951-ben Ungvári József tervei alapján elkészült az Ikarus 60 típusú, 60 személyes – 23 ülő- és 37 állóhely -, merev alvázas városi autóbusz. Ezzel a trambusz jellegű – orrmotoros – járművel megszületett a városi közlekedési vállalatok igényei szerinti elfogadható befogadóképességű korszerű közösségi autóbusz. A hajtást a 125 LE-s Steyr licenc alapján készített Csepel D-613 típusú álló motor adta. A végsebesség maximum 75 km/óra volt. Az alváz az Ikarusban készült, jelentős kooperációs beszállítással, a Járműfejlesztési Intézet (JÁFI) tervei alapján. Az alváz szélessége ekkor lett 2500 mm, ami a későbbi típusokat is meghatározta, megfelelve ezzel az európai szabványoknak.

A korábbinál gyorsabb utascserét a csak leszállásra szolgáló 1100 mm széles első-, valamint fel- és leszállásra z 1200 mm széles hátsó ajtó biztosította. A felszállás megkönnyítése érdekében a hátsó ajtónál lévő peron padlószintjét alacsonyabbra tervezték a jármű többi részénél. Jellemző az akkori hidegháborús hangulatra, hogy a hazai autóbuszok hátfalába 1955-ig ajtót is beépítettek azért, hogy a hordágyakat könnyebben lehessen beemelni az utastérbe. A jármű belsejében a hordágyak rögzítését lehetővé tevő alkatrészeket is beépítettek.

Trambusz jellegét emelte a külön, elég nagy méretben megépített vezetőfülke, amelyben a motor jelentős helyet foglalt el és egy jellegzetes keresztfallal választották le az utastértől. A hátfal túloldalán öt darab hátra felé néző ülést helyeztek el.

Az 1950-es évekre a FAÜ (Fővárosi Autóbuszüzem) ezzel a típussal oldotta meg a régóta elvárt befogadóképességet, valamint lehetőség nyílt a még a II. világháború előtt beszerzett típusok kiváltására. A típusból jelentős számban exportáltak. A legnagyobb vásárló Kína, NDK és Szovjetunió volt, de jutott belőlük a többi szocialista országba, valamint Görög- és Törökországba is.

Az IK 60-ast továbbfejlesztve – több ülés, nagyobb kerekek, tetőcsomagtartó felszerelése – készültek el a 601-es elővárosi és a 602-es országúti, azaz távolsági forgalomra alkalmas példányok."

Kis családunk anyai ágon bővelkedik buszos felmenőkben, őket fogom bemutatni korabeli fényképeken -természetesen Ikarus 60 közelében.
Sógorom (nevezzük ezúttal Dezsőnek) jelenleg is hivatásos buszvezető, természetesen jóval korszerűbb típusokat vezet.
Egy nagyon szépen restaurált Ikarus 60 vezetőülésében látható. Ment is néhány kört a pótkocsis géppel.

Édesapja szintén egy Ikarus 60 sofőrülésében pózol, valamikor talán a 60-as évek elején

Dezső nagyapja is vezette az akkoriban roppant korszerű típust, az 50-es évek elején.

Megfigyelhető a nyitott "reumanyílás", valamint ezen a példányon a különleges, beszállást segítő két lépcső.

Dezső fia is egy restaurált Ikarus 60 előtt. Jogosítványát mostanában szerzi, így vezetni még nem volt alkalma a típust. Ami késik, nem múlik!

Dezső legidősebb nővére kimaradt az Ikarus buszos hagyományokból, csak utasként ismerte a járművet.
Fiának -Dezső unokatestvérének- viszont volt egy busza, igaz nem Ikarus. A kormány mögött nehezen kivehető ezen a képen

Ezen a képen is a kormány mögött látható.

Pici fiacskája, Dezső unoka-mittudoménkije (sajnos tudomásom szerint nincs jó szó erre a rokonsági fokra) is vezeti a méretének megfelelő akkumulátoros kisbuszát a 3. születésnapján

Egy beszélgetés alkalmából véletlenül (mellékesen?) kiderült a család ismerőséről, mondhatni jótevőjéről, hogy gyerekkorában a szüleinek volt egy Bogara.
(Igaz, hogy ehhez az kellett, hogy megemlítsük: birtokunkban van 1-2 Bogár. Rozit még szemügyre is vette közelebbről.)
Nos ebben a bogárban töltötte ismerősünk zsenge gyerekkorát. Szívesen mesélt az akkori időkről, látszott, hogy mélyen megragadt benne az autóval eltöltött idők emléke.
Nagyon szép emlékei vannak a családja által csak "Az Autó"-nak nevezett járműről. (A szlogen akkoriban még nem volt olyan népszerű, mint manapság.)
Nagyjából be lehet határolni az ismerősünk jelenlegi korát, ha tudjuk, hogy egy 1953-as Faltdachos oválról van szó.
Sokáig használták az autót, még át is lett egyszer fényezve.
Később lecserélték egy "nagyablakos", fiatalabb évjáratú Bogárra, amit végül persze kinőtt a család és nagyobb, számunkra érdektelen járműveket vásároltak.
Fiam ötlete volt, hogy meg kellene lepnünk ismerősünket egy aprósággal, amiről talán rögtön mi jutunk az eszébe.
Kutakodott kicsit, míg végül rábukkant a RIO olasz modellgyártó 1:43-as modelljére, a megfelelő évjáratból.
A színe ugyan eltér egy kicsit az eredeti Autóétól, ráadásul alpesi környezetben ábrázolták a járművet.

Lássuk közelebbről a kisautót:

Vegyük csak ki ebből a szépnek nemigen nevezhető papírdobozból. Szerencsére egy elfogadható minőségű műanyag vitrint rejt a nem túl igényes egyencsomagolás.

Figyelemre méltó a havas környezet ábrázolása: nemcsak a fényezésen, hanem a szélvédőn is jól kivehető a hó nyoma. 

Elismerésre méltó ebben a méretarányban a színre fújt műszerfal, különösen, mert nem nyitható az ajtó, így csak a jó megfigyelő veszi észre a gyártó gondosságát.

A bőr tető ábrázolása is igen szépre sikerült.

Később kiderült, hogy a családnak hasonló korú és kinézetű sílécei voltak annak idején...
A meglepetés nagyon jól sikerült, ismerősünk szemmel láthatóan örült a nem várt ajándéknak.

A DeAgostini kiadó modellautóival elsősorban az újságosoknál találkozhat a gyűjtő.
Fém-műanyag vitrinmodellekről és nem játékszerekről van szó. Vitrinmodellek, mert a gyári csomagolás éppen csak elfogadható.
Elismerésre méltó. hogy minden modellhez mellékelnek egy rövid, A4-es formátumú, az adott járművet ismertető füzetet, ami tulajdonképpen a bliszter alapja.
Tematikus sorozatokban forgalmazzák a modelleket: "Régi idők legendás autói", "Legendás buszok a múltból", "Kispolszki kit", "Szocialista autók", stb.
A modellek többnyire 1:43-as, 1:72-es ill. elvétve 1:8 méretarányúak (ez utóbbi a részletekben árult, összeszerelést igénylő kit). A sorozatokat elő is lehet fizetni, ilyen esetben ajándékok (póló, bögre, poszter, vitrin, stb) is járnak a modellekhez.
Az üzletpolitikáról és az árképzésről inkább nem ejtenék szót...
A modellek kidolgozása megfelelő, nyíló alkatrészek nincsenek.
A legutóbbi, "legendás buszok" sorozat indító modellje egy Ikarus 260-as, 1:72-es méretarányban, roppant kedvező bevezető áron.
Nem tervezem a sorozat többi számát megvásárolni. A jutányos ár mellett a fő motivációm az volt a vásárlásra, hogy sokat utaztam ilyen buszokon, néhány példányuk ma is forgalomban van.
Ez a második Ikarus a gyűjteményemben. 1:72-es méretarányban a farmotoros Ikarus 66-ot már bemutattam:

https://aprok.blog.hu/2013/01/05/_faros_ikarus

Az Ikarus 260 modelljéhez mellékelt füzet ismerteti magát a járművet, a típus nemzetközi sikereit valamint a gyár történetét.
Miután "A kiadó engedélye nélkül tilos a lap egészét vagy bármely részletét lemásolni", kénytelen voltam a Wikipédia cikkét idézni:

"Az Ikarus 260 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár legsikeresebb, illetve világszerte is ismert és használt elővárosi-városi szóló busza. A 200-as buszcsaládot Bálint György főkonstruktőr, Oszetzky Károly, Mádi Jenő és Varga Papp József vezető tervezők és Finta László formatervező 1966-os tervei alapján építették. A 260-as típusának első prototípusát 1971-ben mutatták be, sorozatgyártása már 1972-ben megkezdődött, és egészen 2002-ig tartott. Összesen 72 547 darab 260-as busz gördült ki az Ikarus mátyásföldi és székesfehérvári gyárából.

Sikerét jelzi, hogy a világ nagy részére eljutott, legnagyobb számban a Szovjetunió és az NDK vásárolt a buszokból, de Lengyelországba, Törökországba is számos darab került, illetve vásárolt többek között Venezuela, Madagaszkár, Szíria, Tajvan és Izland is, napjainkban pedig számos helyen korhű felújítás után nosztalgiabuszként tartják."

Néhány száraz műszaki adat:

Rába-MAN D2156 HM6U hathengeres, 10 349 cm3-es négyütemű dízel motor
193 LE (140 kW) 2100 ford/perc
automata sebességváltó, légrugós felfüggesztés, hidraulikus kormányrásegítő, kétkörös légfék, dobfékekkel
24 V, 2db 180 Ah akku
saját tömeg 9000 kg, terhelhetőség 7000 kg
max.seb 80 km/h, fogyasztás 35l/100 km

Lássuk hát közelebbről az apróságot!

A busz egyik példányát hamarosan 3 és fél éves unokám fogja kezelésbe venni. A képek még az eredeti állapotot mutatják :-)

(A bejegyzés előkészítése egyúttal alkalmat adott az új, félprofi fényképezőgépem tesztelésére is.)

És hogy nem maradjon ez a fejezet sem Bogár nélkül, megmutatom gyűjteményem legújabb darabját, a HotWheels egyik termékét:

Óriási köszönet Sanyi barátomnak, aki segített a modell beszerzésében valamint Feri és Zoli barátaimnak, akik eljuttatták hozzám a kisautót.

Az 1920-as évektől egészen az 1960-as évek elejéig virágzott az autóipar egy igen különleges ága, az egyedi és kisszériás karosszéria tervezés és gyártás.

Friedrich Rometsch 1924-ban Berlinben alapított egy társaságot, amely gyári, "csupasz" alváz-motor elemekre épített karosszériákat.
A háború alatt tábori konyhákat gyártottak, a későbbi békeévekben taxikat és szállító eszközöket készítettek, leginkább Opel alvázra.
Johannes Beeskow formatervező 1950-ben tervezett egy négyajtós, elsősorban taxinak szánt szedánt a Rometsch cégnek, ezúttal VW Bogár alvázra. A tengelytávot megnövelték 27 cm-rel, "öngyilkos" hátsó ajtókat építettek be. Sajnos a Bogár harmonikus formáját sikerült teljesen elrontani.
Nem csoda, hogy nem volt túl népszerű a termék, alig néhány példány készült belőlük.
Az egyik a wolfsburgi Volkswagen múzeumban látható.

Valljuk be, nem túl szép látvány. A múzeumi darabon kívül fennmaradt még néhány példány, szépen restaurálták őket.
A találkozókon is fel-fel bukkan egy-egy néha belőlük.

 Egy pillanat! Mi az ott a háttérben? Hát egy Rometsch Lawrence, amit 1957-ben tervezett Bert Lawrence formatervező (amerikai stílustrendeknek megfelelően), szintén Bogár alapokra.

Szerencsére a MATRIX nevű, elsősorban old timerekre specializálódott modellgyártó figyelmét is felkeltette a jármű, 1:43-as méretarányban ábrázolták.

 Lásuk kicsit közelebbről az apróságot:

1961-ig gyártották ezeket a kis szériás, sportautónak kinéző, de Bogár lelkű járműveket. Évente 15-17 példány készült belőlük.
A berlini fal felépítése vetett véget a cég működésének: az alkalmazottak nagy száma Kelet-Berlinben ragadt.

A Volkswagen egyébként Heinrich Nordhoff vezérigazgató utasítására leállította az alváz-motor kombináció értékesítését. Új, nagyszabású tervei voltak, de ez már egy másik történet...

Karácsonyi ajándék, kicsit megkésett bemutató.

Egy Schuco gyártmányú 1:18-as méretarányú T1 Pritsche az egyik főszereplő.
A gyártó által elvárt magas minőség, igen részletgazdag és valósághű ábrázolás.
Volt szerencsém bemutatni már a gyártó hasonló méretű, zebra festésű T2-jét és ultramarin színű Últimáját is.

A szó helyett beszéljenek a képek!

Vajon mire való ez a Westfalia szélesített plató, különös tekintettel a fémvályúkra? Szélesített, de pl. egy Bogarat azért nem lehetne rágördíteni. Motorkerékpár szállításához meg nem szükséges a szélesítés.
Viszont valami karcsú, együléses léghűtéses szállítására kiválóan alkalmas.

Nézzük meg közelebbről a Formel Vau-t, ritkán látni ilyet.

A doboz is csodaszép, de hát abban nem sok látszik a modellekből.

A polcaim már beteltek, ráadásul be sem férne a méretes szállítmány a vitrinbe.
Vásároltam hát egy megfelelő méretű, átlátszó bemutató dobozt, ami a könyvespolcra került.

(A fénykép kedvéért persze levettem a plexitetőt)

A VW modell gyűjteményemet ezzel a Formel Vau-val teljesnek tekintem. A léghűtéses VW-knak majd' minden évjárata, típusa, változatainak egy vagy több, kisebb-nagyobb példányai a polcaimon díszelegnek.
A teljesnek gondolt gyűjtemény azt is jelenti, hogy ezek a bemutató weboldalak újabb hosszú pihenőre készülnek.

Köszönöm az ajándékozóknak, a támogatóknak és az olvasóknak a megtisztelő figyelmet.

üdVW

BumbleBee. Űrdongónak fordították a Transformers képregények egyik első szereplőjének, egy Bogárnak a nevét.

Később az ilyen-olyan filmekben egy sárga színű Chevrolet Camaro vette át a Bogár szerepét, ki tudja miért...

De most aztán!!! Vissza a gyökerekhez!

Lássunk egy-két képet az eredeti képregényből:

Hát...

A most forgatott és bemutatásra váró filmben azért másképpen néz ki őkelme:

Persze, hogy a játékgyártók is egyből rábuktak az új témára.

Egy gyufásdoboz méretű apróság (mellette egy sokak által jól ismert Bogár apró, 1:43-as méretarányú mása):

Ugyanezen gyártó terméke, egy picivel nagyobb méretben:

Egymás mellett:

És akkor egy MesterDarab!! A kezelési-szerelési útmutató két A3-as lapra fért csak fel.

Valami kártya is járt hozzá. Sajnos lefordítani nem tudtam az ismertető szöveget..

 A doboz:

Bevallom, nekem egy Rubik-kocka betekerése is egyszerűbb feladat volt, mint a robotok kihajtogatása és visszaalakítása. Biztosan öregszem.

A teljes arzenál:

 Az elgondolás hasonló, a megvalósítás már nem annyira.

Vegyük elő még egyszer, utoljára a cián-vörös 3D szemüvegeket!

 BlackPjunior így vette kezelésbe a 3. születésnapi-névnapi (egyik) ajándékát: